Még a múlt héten szóltam a Kedvesnek, hogy lesz egy szabad estém, ha gondolja, töltsük együtt. Igazából csak egy halvány reményem volt, hogy ez fog történni, ezért nagyon meglepett, amikor hétfőn felhívott, hogy foglaljak le valahol egy szobát éjszakára.

Nagyon kedves kis szállodát találtunk nem messze a várostól, ahol még jacuzzi is rendelkezésünkre állt. Ki is használtuk rendesen, hogy rajtunk kívül épp senki nem akarta használni :). Hú, ha belegondolok, még most is megborzongok...

Aztán jacuzzi után folytattuk a szobában, ami megint csak hú volt... Most meg úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, alig látok ki a fejemen, álmos vagyok, izomlázam van, és nagyon nincs kedvem dolgozni :). Még sok-sok ilyet akarok!!!!

Annyira nehezen viselem el, ha emberek bele akarnak szólni az életembe. Azt hiszik, ők tudják az igazságot, és ha szembesítem őket azzal, hogy nincs igazuk, akkor még vitatkoznak is.

Hol van az leírva, hogy az egyetlen jó megoldás, ha tűzön-vízen keresztül együtt tartunk egy házaspárt, akkor is, ha nem boldogok együtt? Nekem ne jöjjön senki azzal, hogy a gyerekek érdekében történik, mert én megéltem azt, milyen egy boldogtalan családban élni gyerekként. Ha a gyerek is érzi a feszültséget, akkor neki is jobb lesz, ha két elégedett szülővel rendelkezik, akik esetleg nem élnek együtt, mint két egymást gyilkolóval, akik a társadalmi elvárás miatt egy légtérben élnek.

Azt már fel sem vetem, hogy miért kell látszat alapján eldönteni, hogy mi fog történni, amikor még a benne élők sem tudják megmondani? Mert én nem tudom, mi lesz, nincs varázsgömböm. Majd kialakul. Én most annak örülök, hogy legalább alakul valami, mert tudtunk egymással beszélni, és úgy látom, a gyerekek is jól érzik magukat a bőrükben. Ha úgy érezzük, hogy rosszul alakulnak a dolgok, majd lépünk. Most jó így, egyelőre.

Nem elég, hogy a férjem nem tartott be egy megállapodást, és ezért csúnyán összevesztünk, és nagy nehézségek árán sikerült újra leülnünk normálisan beszélgetni és megállapodni.

Ehhez még jönnek a hisztis pasik. Az egyik azért hisztizik, mert nem akartam vele lefeküdni. A másik meg azért, mert rájött a féltékenységi roham, bár azt állítja, hogy nem féltékeny. Hát most játssza a durcás kisfiút én meg próbáljam kiengesztelni. A nagy semmiért egyébként.

Az is lehet, hogy K. is épp hisztis, ezt nem tudom, csak megérzés, talán holnap kiderül.

Egy hisztis pasi ezerszer rosszabb egy hisztis nőnél.

Finom vacsora, finom masszázs, finom szex, finom strandolás - "ha valaki lát minket, azt hiszi, a mézesheteket töltjük". Hát nagyjából így.

Nem vagyok az a típus, aki nagyon tudná élvezni a spontenaitást. Oké, néha jól esik, de alapjában véve szeretem megtervezni a napjaimat. És nagyon utálom, ha a terveimet felborítják. Olyankor nagyon nyűgös tudok lenni. Így aztán ma nagyon nyűgös voltam, amikor kiderült, hogy sem a hétfői, sem a keddi, sem a szerdai programom nem jön össze. Aztán kicsit lehiggadtam és elkezdtem áttervezni az egész hetet. Egy részét a programoknak sikerült megmenteni, más részét teljesen át kellett ütemezni, ráadásul azt sem tudom, mikorra. Szóval most sem vagyok felhőtlenül boldog, de igyekszem ebből a hétből kihozni, amit csak lehet.

... futó csók ... finom ... megborzongat ... többet akarok ...

... vár ... máskor ... végre ... futó csók ... még mindig finom ...

... átölel ... jó illatú ... finom ... meleg ... erős ...

... némán ... gyengéd ... figyelmes ... átölel ... hála ...

... érzem ... erős ... selymes ... megnyugvás ...

... újra ... mikor ... fekete és fehér ...

Life is a gift, I accept it.

Life is an adventure, I dare it.

Life is a mystery, I'm unfolding it.

Life is a puzzle, I'm solving it.

Life is a game, I play it.

Life can be a struggle, I'm facing it.

Life is beauty, I praise it.

Life is an opportunity, I took it.

Life is my mission, I'm fulfilling it.

Ha eljutunk odáig, hogy beszélgessünk a férjemmel, egyre közelebb kerülünk a válás gondolatához. Ez az egész valahol megnyugtató, mert legalább már eljutunk valahova, de persze ijesztő is, hiszen nem erre készül az ember, amikor házasodásra adja a fejét.

Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ez a házasság már menthetetlen, a kérdés már csak az, mikor fogjuk azt mondani, hogy így nem folytatjuk tovább. Egyelőre még sok oka van annak, hogy nem mondjuk ki, még akár annak a lehetősége is fennáll, hogy valami csoda folytán javul a helyzet, de természetesen elsősorban a gyerekek miatt nem fogjuk elsietni a döntést.

Vannak napok, amikor egészen jól érzem magam, és el tudom képzelni az élemet teljesen másképp is. Más napokon viszont nagyon utálom magamat és fogalmam sincs, hogy fogom megoldani. Ma sajnos ez utóbbi az igaz :(. Remélem, holnap egy jobb hét kezdődik.

Rég volt ennyire fárasztó napom, dél körül azt hittem, szétesik a fejem, annyira fájt a sok információtól, amit fel kellett dolgoznia. A fejfájás időközben elmúlt, de érzem, hogy rettenetesen fáradt vagyok. Talán még szerencse is, hogy nem jött össze a mára tervezett találka B.-vel, mert bár ő nagyon szomorú volt emiatt, de szerintem sok öröme nem telt volna bennem ebben az állapotomban. Jobb lesz most hazamenni és lehetőség szerint korán lefeküdni aludni, úgyis megint egyedül leszek éjjel, a férjem megint a világ végén van. Lassan az lesz a különleges alkalom, ha nem egyedül alszom a hálószobában.