Az elmúlt kb. 2 hónapomról könyvet kellene írni. Volt itt minden, amire azt mondja az ember: na, ilyen nincs, ez hazugság. Hát nem az. Olyan dolgok történtek meg velem, amikről soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhetnek. És őszintén szólva egy részükről nagyon szívesen lemondtam volna. Nem is emlékszem, volt-e igazán jó napom mostanában. Talán a múlt csütörtök nem volt rossz, de olyan igazán jó nem volt. Amire azt mondhattam volna, hogy reggeltől estig és estétől reggelig jó volt. Voltak jó esték, éjszakák, de sajnos több emlékezetesen rossz volt. Gyomorgörccsel, sírással és egyebekkel. Jó lenne egy kis nyugalom, hogy végre össze tudjam szedni magam, mert most nem úgy nézek ki, mint aki sok mindenre lenne képes.

Álmomban kaptam az üzenetet:

"bye-bye friendship, welcome love"

Nem foglalkoztam vele nagyon, bár furcsa volt. De aztán ébren is kaptam valami hasonló jelentésűt. Ami újfent meglepett, bár korábban már kaptam erre utalót, de nem vettem komolyan. Másodszorra már muszáj volt komolyabban venni. Elgondolkodtam. A többi meg majd kiderül.

- Hogy aludtál?

- Ágyban, betakarózva.

Különben egyedül maradhattok.

Megismerkedtem egy pasival néhány hete. Igazi barátságnak indult a dolog, bár bennem felmerült, hogy lehetne ebből szerelem is akár. Ő viszont azt mondta, nincs felkészülve egy szerelemre. Hát jó, akkor legyen barátság, esetleg extrákkal. Még nem teljesült be a dolog, nem sikerült még összehozni. De jókat beszélgettünk, és szépen alakult a dolog. De csak mint barátság.

Közben elkezdett valami más is alakulni az életemben, ami miatt őt egy picit hanyagoltam. Rákérdezett, mi történt. Elmondtam. Ezután közölte, hogy ő igazából többet akart tőlem, csak azt hitte, helyrehozzuk a férjemmel a házasságunkat és nem akart közénk állni. Mi van??? Ugyanazt akarta, mint én, csak nem mondta? És ezért lebeszéltem magam róla? Mi a fenéért nem bírta elmondani, hiszen tudta, hogy részemről szerelem is lehetne? Most meg magába van roskadva. De nem tudok segíteni rajta, én már nem tudok úgy érezni iránta, ahogy ő szeretné. Sajnálom, de erről lekésett. Lehet, hogy nem jön össze az alakuló kapcsolat sem, és őt is elveszítem. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha beszél az érzéseiről.

Mostanában elég sokszor vagyok egyedül. Ez nem baj, mivel ez a megállapodásunk része. Csak most már én is szeretném kihasználni a saját napjaimat, de erre még várni kell egy kicsit. Utána viszont nincs mese, én is megyek élvezni az életet. Azt nem tudom még, hogy fogom majd megoldani ha "hivatalosan" is egyedül maradok a gyerekekkel. Akkor jönnek majd a barátok, akik vigyáznak a gyerekeimre. Vagy... kicsit átalakítjuk majd a családi viszonyokat. Ez is egy megoldás, és előbb-utóbb úgyis eljön az ideje. De nem lesz egyszerű, az biztos.

Úgy ölelt, mint aki hosszú ideje nem tette már ezt. Hálásnak tűnt azért, mert ott vagyok és boldoggá tehet. Ennyire magányosnak tűnő emberrel még sosem találkoztam. Kicsit ijesztő volt amellett, hogy nagyon jól esett a törődése. De nem igazán értettem, hogy lehet ennyire önzetlen. Amikor megkérdezte, hogy érzem magam, mondtam, hogy remekül, majd visszakérdeztem, hogy "és te?", mire azt válaszolta: "hogy érzed magad?", és csak ez volt fontos számára.

Sajnálom, hogy ennyire magányos...