Nem tudom, milyen korábbi tapasztalatai vannak a kedvesemnek, de úgy érzem, nem túl jók. Azt elmesélte, hogy az előző barátnője mindenáron feleségül akart hozzá menni, és odáig elment, hogy titokban kivetette a spirált, hogy teherbe essen. Persze erről az érintett férfinak egyetlen szót sem szólt. Szerintem ez undorító viselkedés, soha nem lennék rá képes. Már csak azért sem, mert mégis mi értelme van? A pasi nem fog azért szeretni, mert magamhoz láncolom egy gyerekkel. Akkor meg minek?

A lényeg, hogy úgy tűnik, eddig olyan nőkkel volt dolga, akik

- inkább színlelték az orgazmust, de nem beszéltek róla, ha valami nem esett jól nekik (én beszélek, elmondom, hogy szeretném, és nahát... működik a dolog)

- pénzes férjet kerestek maguknak (kösz, elég volt egyszer férjhez menni, nem akarok többször)

- rátelepedtek és hisztiztek, ha nem ért rá.

Ez utóbbit abból gondolom, hogy ha lemond egy randit, vagy csak közli, hogy ma este nem ér rá, mindig melléteszi: "ne légy mérges". Nem vagyok. Miből gondolja, hogy az vagyok? Persze, szomorú vagyok, ha nem tudunk találkozni, de még soha nem tettem emiatt szemrehányást, tehát fogalmam sincs, miből következtet arra, hogy én mérges vagyok. Meg is mondtam neki, hogy nem fogok hisztizni és kikényszeríteni egyetlen találkozást sem, megértem, ha nem ér rá. Csak szóljon időben. És azért az engedtessen már meg nekem, hogy szomorú legyek emiatt :). 

Az elmúlt hónapokban rá kellett jönnöm, hogy a kedvesem nem igazán szeret írásban kommunikálni. Igaz, hogy folyamatosan üzenetekkel tartjuk a kapcsolatot, mivel ez a legegyszerűbb, különösen, ha épp külföldön van, de ezen a módon nem annyira megy neki a dolog. Talán nem is szeret írni. 

Volt ebből komoly problémánk is, amit aztán meg tudtunk beszélni. Sokat gondolkodtam rajta, mi lehet a gond, de csak az jön ki, hogy írásban nem megy. Most hétvégén majdnem vége lett ennek a kapcsolatnak egy félreértés miatt, ami írásban történt. Aztán amikor személyesen meg tudtuk beszélni, minden rendben volt. De ennek az volt az ára, hogy egy napot szenvedve töltöttem, ahelyett, hogy vele lettem volna és élveztem volna a társaságát. Mondtam is neki, hogy legközelebb inkább kérdezze meg, mit érzek, ha nem világos számára, de ne döntsön helyettem ebben. Tönkretette a hétvégét, mert azt hitte, hogy én úgy érzek .... pedig én nem. Jó lenne, ha végre megértené, hogy nekem ez úgy jó, ahogy van. Persze, szeretnék többet vele lenni, de el tudom fogadni a jelen helyzetet, ha ő is elfogadja.