Úgy ölelt, mint aki hosszú ideje nem tette már ezt. Hálásnak tűnt azért, mert ott vagyok és boldoggá tehet. Ennyire magányosnak tűnő emberrel még sosem találkoztam. Kicsit ijesztő volt amellett, hogy nagyon jól esett a törődése. De nem igazán értettem, hogy lehet ennyire önzetlen. Amikor megkérdezte, hogy érzem magam, mondtam, hogy remekül, majd visszakérdeztem, hogy "és te?", mire azt válaszolta: "hogy érzed magad?", és csak ez volt fontos számára.

Sajnálom, hogy ennyire magányos...