Elég egyértelműen elmondtam, hogy nem lehet köztünk semmi más barátságon kívül. Ha beszélgetni akar, lehet róla szó egy kávé mellett, de másra ne számítson. Többször szóltam, hogy ne szólítson "kicsimnek" meg "kedvesnek". Soha nem kezdeményeztem a beszélgetést, egyszerűen csak válaszoltam, ha kérdezett, mert nem akartam bunkó lenni.

Úgy tűnik, mégis annak kellett volna lennem. Mert mint kiderült, a kedvességet ő félreértette. Azt hitte, mégis lehet köztünk valami. Azt hitte, hogy ha találkozunk, akkor nemcsak egy kávéra. Nem értem, mire számított. Elég egyértelmű voltam. 

Rá kell jönnöm újra és újra, hogy ezekben az esetekben egyszerűen nem lehetek udvarias és kedves. Vagy bunkónak kell lenni és nem válaszolni az üzenetekre, keresztül nézni rajta, mintha nem is létezne. Vagy drasztikusabb megoldásként le kell tiltani a telefonszámot. 

Miért nem elég az őszinteség? Az egyenesség? Mindig azt mondják, hogy a nőknél a nem talánt jelent, a talán igent. Ez hülyeség. Ha én azt mondtam, hogy nem, akkor az nem. Semmi szükség arra, hogy ezt egy pasi túlgondolja. A pasik amúgy sem szoktak kombinálni meg túlgondolni dolgokat, ezekben az esetekben miért teszik? Vegyék tudomásul, hogy ha egy kapcsolatnak vége és ne játsszák a pincsikutyát. Az annyira szánalmas.