Nem szokott érdekelni a pasi múltja. Ha mesél róla, meghallgatom, de nem kérdezek, és főleg nem féltékenykedek az exekre. Nyilván nem örülök neki, ha egy ex zaklatja a barátomat, de abban nem látok semmi rosszat, ha jó viszonyban vannak. Többször is voltam már exbarátnő esküvőjén, és többen kérdezték, hogy nem zavar, hogy a párom korábbi barátnőjének az esküvőjén vagyunk? Én mindig azt mondtam, hogy ha már esküvő, akkor miért zavarna? Hiszen ez azért elég nagy eséllyel azt jelenti, hogy nem fog az én páromhoz visszavágyni. És soha nem is volt ezzel gond. 

Ami engem érdekel, az a jelen. A velem párhuzamosan jelen lévő kapcsolatok. Erre természetesen rákérdezek. Ha azt mondja, hogy van felesége, nem fog elválni, csak szeretőt keres, akkor én elgondolkodom, megfelel-e nekem ez a felállás, és a döntésemről tájékoztatom. És értékelem az őszinteséget. A hazugságot viszont nem szeretem. Sem azt, ha letagadják, hogy házasok. Sem azt, ha azt mondják, hogy már válófélben vannak, és aztán kiderül, hogy szó sincs ilyesmiről. Ha hazugságon kapok valakit, akkor annak nincs esélye nálam. 

Sajnos többször is előfordult már, hogy hazugságon kaptam valakit, és nem is kis hazugságon. Volt, aki az életkoráról hazudott, ezt tudom még talán leginkább tolerálni, de nyilván a bizalmam meginog. És persze nem értem, mi szükség van erre? Amikor találkozom valakivel, akkor azt nézem, hogy néz ki és milyen a személyisége, és nem az érdekel, hogy hány éves. Lehet idősebb és fiatalabb is, nem számít. 

Természetesen akadt olyan is, aki azt mondta, hogy válófélben vannak, aztán persze kiderült, hogy esze ágában sincs elválni, sőt, teljesen normális házaséletet is él a feleségével. Akkor rám mi szüksége van? Persze, hogy kiléptem a kapcsolatból. 

És persze volt olyan is, aki azt mondta, egyedülálló, de aztán kiderült, hogy vagy feleség, vagy barátnő mégiscsak van. Na ez az a hazugság, amit a legkevésbé tudok tolerálni. Jobb esetben már az elején kiderül, amikor még nem vonódok be túlságosan érzelmileg. Rosszabb esetben már csak akkor, amikor szerelmes vagyok, és azt gondolom, hogy ez hosszabb távon is működhet. Ilyenkor nagyon nehéz túllépni rajta, és sokáig tarthat kigyógyulni. De erős vagyok és sikerül. 

A legdurvább hazugság egyébként azoktól származik, akik kiadják magukat negyvenes özvegy pasinak, aztán kiderül, hogy huszonéves nyikhaj afrikai csalók, akik csak a pénzemre hajtanak. Na ezeken már csak nevetni tudok, mert mindig rájövök és nem sikerül bepalizniuk, de mindig szörnyülködöm azon, hogy hány ember eshet bele a csapdájukba, ha még mindig működnek ezek a hálózatok? Ha nem lennének pénzes áldozatok, akkor már régen nem próbálkoznak. De sajnos még mindig akadnak szeretetre vágyó magányos nők, akiket be lehet csapni pár szép szóval :(.