Ma együtt kávéztam E.Sz.-val, újra. A hangulat jó volt, ahogy az lenni szokott. De a végén mégis kicsit gondterhelten jöttem vissza dolgozni. Nem igazán tudom hova tenni a dolgokat, amiket mondott. Át kell rendeznem a fejemben mindent, azt hiszem. Le kell magamban tisztázni, hogy mit szeretnék ettől a kapcsolattól / tőle, és ennek érdekében hogyan kell viselkednem. Mert amit eddig csináltunk, az játék volt. Mindamellett, hogy barátságnak nevezhetjük, mégiscsak játék volt egy férfi és egy nő között, akik között fizikailag túl sok minden soha nem történt, de talán pont emiatt van bennük valamiféle hiányérzet. De el kellene dönteni, hogy érdemes-e a hiányérzet ellen tenni? Akarjuk-e egyáltalán? Ha igen, tudjuk-e vállalni a következményeit?

Egyelőre semmi konkrétumot nem mondtunk ki. De elhangzottak olyan célzások, amik egyértelműek. Szerintem most mindketten emésztünk. És igazából nem tudom, kinek a döntésén fog múlni, hogy a szavakon túl mi fog történni. Mert nagy a szánk, az tény. De a többi? Egyelőre nagyon kérdéses.