Nem is tudom, van-e értelme fenntartani ezt a blogot így, hogy hetekig eszembe sem jut posztolni. Ez persze egy jó jel, mert azt mutatja, hogy nincs semmi olyan bánatom, amit meg szeretnék osztani másokkal, az örömöket meg valamiért nem akarom :). Nyilván nem fogom megszüntetni ezt a felületet, mert bármikor rámtörhet a grafománia, de mostanában nem tudok mit írni. Jól érzem magam, minden területén az életnek. Az egyetlen hiányérzet a párom, aki nincs mellettem, és még néhány hétig nem is lesz. De napi kapcsolatban vagyunk, és ez most nagyon jó. A többi meg majd alakul.