Ma ebédszünetben találkoztam az első szerelmemmel. Igazából már évek óta készültünk rá, hogy leüljünk egyet beszélgetni, nem tudom, mi az oka, hogy csak most jött össze. Nagyon kellett már ez, meg is állapítottuk a végén, hogy rendszeressé kellene tenni.

Olyan volt, mintha nem is teltek volna el évek a legutóbbi tisztességes beszélgetésünk óta (és most nem néhány évről beszélek, hanem 10+ról). Élveztem, hogy a szemembe néz beszélgetés közben, hogy mosolyog rám, hogy kötekszik - ha nem ezt tenné, nem is ismernék rá. Nagyon értékelem, hogy nem fél az érintéstől, ahogy sok más pasi, simán megfogja a kezemet, ha úgy jön ki a lépés, vagy átölel. Nem titkolja, hogy hatással vagyok rá nőként (is), olyan témákat is feszeget, amiről nem mindenkivel lehet (és kell) beszélgetni. Egyszóval szuper jó ebédszünetem volt. Remélem, lesz máskor is.