Vacsora közben mesélt egy régi kapcsolatáról, akit én is ismertem, és őszintén megdöbbentem, hogy nekik volt közük egymáshoz. Akkor még nem merült fel bennem a gondolat, hogy esélyem lehet nála, csak élveztem a társaságát. Válaszoltam a kérdéseire, a válaszaim meglepték, de azt hiszem, kellemes meglepetést okoztam.

A szálloda felé az autóban a visszapillantó tükrön keresztül szemeztünk, én vezettem, ő ült hátul és nézett engem. A szállodában meghívott egy pohár italra, és tovább beszélgettünk, de nem csak kettesben voltunk, így aznap nem történt semmi.

Másnap csoportos program volt, ő velem akart lenni, a közelemben egész nap. Én sem bántam, hogy így van. Sőt, maró féltékenység tört rám, amikor mással beszélgetett, pedig semmi nem kötött minket össze. Később megszöktünk a többiektől, taxival mentünk vissza a szállásra. A taxi hátsó ülésén úgy viselkedett, mint egy gyerek, aki nagyon örül valaminek. Végig mosolygott, nézett rám a gyönyörű kék szemeivel, megfogta a kezemet, majd miután kiszálltunk a taxiból, megbeszéltük, hogy egy óra múlva találkozunk a szobájában.

Lezuhanyoztam, elintéztem egy telefont, miközben ő vett egy üveg bort a bárban. Aztán bekopogtam hozzá. Tudtam, mire számíthatok, de lehet, hogy nem akartam magamnak bevallani. Jobb úgy csinálni, mintha nem tudnék róla, mit szeretne? Nem tudom.

Kitöltötte a bort, a kezembe adott egy poharat, koccintottunk. Amikor leültem az ágyra, kivette a kezemből a poharat, ő is letette a magáét az asztalra, majd mellém ült, rám nézett a vadító szemeivel, és megsimogatta a mellemet…

Talán még soha nem láttam olyan kielégülést egy férfin, mint akkor az ő szemében, és talán én sem éltem át korábban akkora orgazmust, mint akkor.

A vacsorát a szobába kérte, az ágyon ülve ettünk, annyira természetes volt, hogy vele vagyok. Utána egymást átölelve aludtunk el. Elalvás előtt azt kérte, ébresszem majd fel éjszaka.

Talán éjfél lehetett, nem kellett túl sokáig simogatnom, hogy felébredjen. Újra átélhettem egy csodálatos orgazmust, soha nem akartam elengedni, össze akartam vele fonódni örökre. De tudtam, hogy nem lehet, hajnalban csendben kiosontam a szobájából.

Másnap ebéd után újra felmentem a szobájába, hogy elbúcsúzzunk. Megcsókolt, átölelt, úgy éreztem, nem akar elengedni. Szeretkeztünk, úgy, mintha utoljára tennénk. Akkor azt hittük, ez lesz az utolsó. Utána egy rövid csókkal búcsúztunk, a hosszú búcsúzkodás nem jó. Tudtam, hogy hiányozni fog, de arra nem számítottam, hogy annyira.

Egy év múlva újra átélhettem vele a csodát. Az azt követőre viszont több évet kellett várnom.

Évek óta nem hallottam róla. Néha rákeresek a neten, hogy lássam, hogy él, mit csinál, minden rendben van-e vele*. És ahányszor eszembe jutnak azok a kék szemek…

*jelenleg kongresszusi képviselő-jelölt