Adott egy feleség. Nem fontos számára a testiség, soha nem is volt az. A szexet házastársi kötelezettségnek tekinti, ebből következően soha nem kezdeményezi, nem is aktív, inkább passzívan "elviseli", ha a férje néha kezdeményez.

Adott a férj, akinek nemcsak mennyiségi, de minőségi igényei is vannak, amiket a feleség nem elégít ki. A mennyiségit még csak-csak, de abban sem sok köszönet van, azt a férj is csak "dugás"-nak tekinti, és ennél többre van igénye. A minőségit a feleség nem is tudja és nem is akarja kielégíteni.

Kérdem én: ha a feleség nem képes a férje ez irányú igényeit kielégíteni, akkor miért háborodik fel, ha esetleg a férje szeretné valahol máshol kiélni a vágyait? Jó, nem várok választ, költői kérdés volt. De soha az életben nem fogom megérteni, hogy ilyen esetben a feleségből miért tör ki minden egyes alkalommal a zöld szemű szörnyeteg, ha azt látja, hogy a férje esetleg másfelé kacsintgatna. Miért nem érti meg az ilyen feleség, hogy ha a férje nem kapja meg otthon, amire vágyik, és az asszony féltékenysége miatt máshol sem kaphatja meg, akkor ezzel a viselkedéssel nem lehet őt megtartani, sőt, inkább elüldözni lehet? Miért nem ad egy kis szabadságot a férjének? Kapna helyébe egy kiegyensúlyozottabb pasit, és egy nyugodtabb életet.

Ugyanezeket a kérdéseket természetesen feltenném akkor is, ha a szexualitás iránt egyáltalán nem érdeklődő férj vs. szexuálisan túlfűtöttebb feleség esete állna fenn, de ilyenről én még nem hallottam.