Sötét van, esik az eső, szomorú az idő. K.P-t két hete nem láttam, ezt és az időjárást figyelembe véve egészen szomorúnak kellene lennem. És mégsem vagyok. Talán "hiányát lassan megszokom", nem tudom. Talán az segít a hangulatomban, hogy hétvégén megint kibeszélhettem magam a barátnőmmel és kicsit tisztultak az érzések bennem. Pénteken nagyon rossz kedvem volt, az érzelmek megint túltengtek bennem, és muszáj volt néhány dolgot megbeszélni saját magammal. Ez megtörtént, most majd az jön, hogy ezek közül néhány dolgot K.P-vel is tisztázzak. Nem feltétlenül úgy, hogy nekiszegezem a kérdést, inkább csak a beszélgetés alapján kell kikövetkeztetnem az ő hozzáállását. Azt hiszem, muszáj egy picit visszafognom magam, mert a végén túl sok leszek.

A lényeg: ez a hét egészen jól kezdődött, jobban, mint az előző, remélem, jobban is fog alakulni, mint az előző.