Sokan mondják, hogy nem létezik barátság férfi és nő között. Én azt mondom, létezik. Igaz, az én tapasztalatom is azt mutatja, hogy férfi és nő között óhatatlanul felmerül a szexualitás kérdése előbb-utóbb, mégis azt mondom, van.
Az én legjobb barátom egy srác (nekem már mindig srác marad, hiszen 19 éves volt, amikor megismertem, én meg 22). Amikor megismerkedtünk egy chaten, épp egy hosszabb kapcsolatom járta a végét. Nem volt túl jó hangulatom, amikor rámköszönt és elkezdett idétlenségeket kérdezni. Én meg válaszoltam, amin ő jól meglepődött. Néhány beszélgetés után beszéltünk telefonon, azt hittem, hogy ez a fiú nagyon bunkó. Aztán találkoztunk, mert bíztam benne, hogy tévedek. Az első találkozó nem jött össze, elkerültük egymást (hol voltak akkor még a mobil-telefonok?), a második összejött. Jót beszélgettünk egy süti mellett, és én a végén azt szerettem volna, ha megcsókol (eddigre már meg is halt a kapcsolatom, nemcsak döglődött). Ő tudta, hogy mit szeretnék, de nem tette meg. Ő mindig tudta, mit szeretnék, később is :). Ez után a találkozás után többször is találkoztunk, egyszer nála aludtam, na akkor már megcsókolt, meg más is történt :). Nem minden, de azért a semminél több. Aztán egy ideig úgy nézett ki, hogy "járunk", de nem igazán működött a dolog, és erre hamar rájöttünk.
Én mondtam ki, hogy ez így nem fog működni, ő elfogadta, de valószínűleg rosszul esett neki. Fél évig nem hallottam róla. Aztán újra jelentkezett, és akkor újra kezdődött a kapcsolatunk. Sokáig csak levelezéssel, aztán néha találkoztunk, és bizony néha az ágyban kötöttünk ki. Nem volt ez szerelem, de a vonzalomnál azért több volt. Egyedül voltunk mindketten, szükségünk egy kis kényeztetésre, hát megadtuk egymásnak, ami hiányzott. Néhány évig így folytatódott, akkor is eljutottunk néha az ágyig, ha épp nem voltunk függetlenek. Nem is tudom, miért, valahogy így volt természetes. És mindemellett olyan szintű barátság alakult ki közöttünk, amilyet korábban (és azóta sem) nem tapasztaltam. Mindig tudta, mit kell mondania, mit kell tennie. Tudta, ha csak arra van szükségem, hogy meghallgasson. Tudta, hogy mikor és mit kell mondania. Tudta, ha épp simogatásra vagy odabújásra vágytam. És ha valamire neki volt szüksége, akkor is jelentkezett, és azt mondta, találkozzunk. A kapcsolatunk egyre mélyült, és egyre ritkábban kötöttünk ki az ágyban. Már tudtunk úgy együtt aludni, hogy nem szeretkeztünk.
Időközben én megismerkedtem későbbi férjemmel, akinek persze meséltem az én barátomról. Elmondtam, hogy kezdődött, és elmondtam, hogyan folytatódott. Persze nem minden részletet, de a lényeget igen. Megismerkedtek, szimpatikusak voltak egymásnak. Egyre gyakrabban találkoztunk közösen, majd megszülettek a gyerekeim, akiket imád azóta is. Rendszeresen jön és jókat játszik velük. A párommal meg jókat beszélget. És elmondja neki, hogy milyen szerencse, hogy nem ő vett el engem feleségül, mert nem bírnánk ki együtt :). Szerintem hálás is a férjemnek, hogy még az esélyét is elvette egy esetleges újrakezdésnek :). Most már tehát családunk igazi barátja, már ismerik a szüleim is, mivel a kisebbik gyerekem keresztapja lett. Mindenki nagyon kedveli, anyu még hajlandó lenne neki feleséget is keresni :). Én pedig azt mondom, hogy ilyen az igazi barátság férfi és nő között. Most már sok éve tényleg csak barátság - ha lehet ilyet mondani egyáltalán, hiszen a barátságnál szorosabb kötelék nem nagyon van, talán csak a házasság vagy a gyerek-szülő viszony. A mi barátságunk elég szoros, és nem a szokásos férfi-nő viszonyról szól, szóba sem kerül most már a szex. Tehát szerintem létezik a barátság férfi és nő között, de mire kialakul, sok fejlődési szakaszon át kell mennie.
