Mostanában elég sokszor vagyok egyedül. Ez nem baj, mivel ez a megállapodásunk része. Csak most már én is szeretném kihasználni a saját napjaimat, de erre még várni kell egy kicsit. Utána viszont nincs mese, én is megyek élvezni az életet. Azt nem tudom még, hogy fogom majd megoldani ha "hivatalosan" is egyedül maradok a gyerekekkel. Akkor jönnek majd a barátok, akik vigyáznak a gyerekeimre. Vagy... kicsit átalakítjuk majd a családi viszonyokat. Ez is egy megoldás, és előbb-utóbb úgyis eljön az ideje. De nem lesz egyszerű, az biztos.

Finom vacsora, finom masszázs, finom szex, finom strandolás - "ha valaki lát minket, azt hiszi, a mézesheteket töltjük". Hát nagyjából így.

Nem vagyok az a típus, aki nagyon tudná élvezni a spontenaitást. Oké, néha jól esik, de alapjában véve szeretem megtervezni a napjaimat. És nagyon utálom, ha a terveimet felborítják. Olyankor nagyon nyűgös tudok lenni. Így aztán ma nagyon nyűgös voltam, amikor kiderült, hogy sem a hétfői, sem a keddi, sem a szerdai programom nem jön össze. Aztán kicsit lehiggadtam és elkezdtem áttervezni az egész hetet. Egy részét a programoknak sikerült megmenteni, más részét teljesen át kellett ütemezni, ráadásul azt sem tudom, mikorra. Szóval most sem vagyok felhőtlenül boldog, de igyekszem ebből a hétből kihozni, amit csak lehet.

Ha eljutunk odáig, hogy beszélgessünk a férjemmel, egyre közelebb kerülünk a válás gondolatához. Ez az egész valahol megnyugtató, mert legalább már eljutunk valahova, de persze ijesztő is, hiszen nem erre készül az ember, amikor házasodásra adja a fejét.

Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ez a házasság már menthetetlen, a kérdés már csak az, mikor fogjuk azt mondani, hogy így nem folytatjuk tovább. Egyelőre még sok oka van annak, hogy nem mondjuk ki, még akár annak a lehetősége is fennáll, hogy valami csoda folytán javul a helyzet, de természetesen elsősorban a gyerekek miatt nem fogjuk elsietni a döntést.

Vannak napok, amikor egészen jól érzem magam, és el tudom képzelni az élemet teljesen másképp is. Más napokon viszont nagyon utálom magamat és fogalmam sincs, hogy fogom megoldani. Ma sajnos ez utóbbi az igaz :(. Remélem, holnap egy jobb hét kezdődik.

Rég volt ennyire fárasztó napom, dél körül azt hittem, szétesik a fejem, annyira fájt a sok információtól, amit fel kellett dolgoznia. A fejfájás időközben elmúlt, de érzem, hogy rettenetesen fáradt vagyok. Talán még szerencse is, hogy nem jött össze a mára tervezett találka B.-vel, mert bár ő nagyon szomorú volt emiatt, de szerintem sok öröme nem telt volna bennem ebben az állapotomban. Jobb lesz most hazamenni és lehetőség szerint korán lefeküdni aludni, úgyis megint egyedül leszek éjjel, a férjem megint a világ végén van. Lassan az lesz a különleges alkalom, ha nem egyedül alszom a hálószobában.

Még soha nem volt ilyen férfi az életemben, aki ennyire oda volt minden porcikámért. A Kedves minden mozdulata, minden szava arról szól, hogy én pont így tetszem neki. Még a hasamat is szereti :). Azt mondja, nincs elég keze, hogy mindent megfogjon rajtam, amit szeretne. Ha elmegy mellettem, átölel, megcsókol vagy megsimogat, anélkül nem megy tovább. Ha rámnéz, mosolyog a szeme. És az enyém is, mert örülök, hogy van nekem. 

És nem vagyok szerelmes. Ezt a Kedves is tudja rólam. És úgy tűnik, hogy bármennyire is féltékeny (szerintem csak egy kicsit), ezt elfogadja. Azt is tudja, hogy a parlagon heverő föld azé, aki megműveli. Neki most hetekig nem nagyon van ideje rám, a munkájában most van a főszezon. Nem kérdez semmit, de biztosan tudja, hogy nekem nehéz várnom rá. Az utóbbi egy-két hétben nagyon megnőtt az „étvágyam”, és sajnos ő nem elérhető, hogy „jól lakasson”. Ha lennének erkölcseim (ahogy nincsenek, legalábbis sokan biztosan ezt gondolják rólam), akkor „hűséges” lennék, de ez már eleve egy nagy hülyeség, hiszen ha hűséges lennék, a Kedves nem lenne az életem része. Milyen dolog már azon aggódni, hogy „megcsalhatom-e a szeretőmet”. Nem tudom, mi történt velem, de teljesen megbolondultam. Egy csóktól be tudok indulni, már attól a gondolattól felizgulok, hogy hozzám érhet egy jóképű pasi. Ha meg úgy adódik, hogy hozzám is ér, végképp kivetkőzöm magamból. Az elmúlt egy hét történései alapján tuti, hogy nem kerülök a mennyországba (ha van olyan), sőt szerintem még a purgatóriumra sem kapok esélyt. De egyszer élünk, nem? Ésszel csinálom, és jól esik. Az vesse rám az első követ, aki soha nem követett el „bűnt”. (De számomra ez is kérdés, mit tekintünk egyáltalán bűnnek?)

A napokban nem nagyon leszek itthon, ez néhány dolgot megnehezít. Ezek az utazások már régen be voltak tervezve, még jóval a Kedves előtt, és most az egyébként sem túl intenzív kommunikációt meg fogja ez akasztani. De majd megoldjuk. Legalább még jobban fogunk hiányozni egymásnak ahhoz, hogy nagyon akarjunk találkozni :).

Na ez az, amiből elegem van. A hullámvasút. Hogy az egyik pillanatban úgy érzem, minden oké, a következőben meg úgy érzem, semmi sincs rendben. Jön egy kérdés, és én teljes letargiába esek, mert nem tudok válaszolni. Vagy nem veszi fel a telefont, és elkezdek mindenféle hülye dolgokat kitalálni. Pedig valószínűleg minden oké, csak hát pasi a lelkem, egy egyszerű pasi, aki nem érzi, hogy nekem arra van szükségem, hogy tudjak vele kommunikálni, hogy választ kapjak a kérdéseimre. Ő meg szerintem úgy érzi, hogy minden oké, elmondta párszor, hogy odavan értem, ennyi elég is lesz. Nem akarok túl sok sem lenni, de ennyi pont nem elég, egy kicsit több beszélgetés nem ártana. De most távol vagyunk egymástól, így még ebédszünet sincs, 250 km távolságból azt kicsit bonyolult lenne megoldani. Tudom, hogy holnap vagy holnapután találkozunk, most mégis a hullámvasút alján vagyok és jó lenne innen kimászni sürgősen, mert jobban szeretem magam mosolygósan. Úgy, ahogy hétfőn voltam, amikor azt mondta a kolléganőm: "te ragyogsz". Ragyogni akarok újra. Folyamatosan. És ez főleg rajtam múlik, nem a Kedvesen.

A soft tampon bevált. A felhelyezés nagyon simán ment. Használat közben a Kedves semmit nem vett észre, és nekem is nagyon kényelmes, természetes érzés volt. A kivétel okozott némi nehézséget, de ez inkább az én hülyeségem volt, ugyanis megpróbáltam rögtön kézzel leszedni, de aztán rájöttem, először nyomni kell, utána leguggolni és akkor simán kivehető. Egyszóval megtartjuk :). És még az ára is elfogadható, ahol én vettem, ott a darabonként csomagoltat 290 Ft-ért tudtam beszerezni. Még egy van itthon, ha szükséges lesz, majd veszek még. Egyébként nagyjából ugyanannyi ideig használható, mint egy normál tampon, nekem egy nem túl intenzív napon volt fenn kb. 5 óráig és még bírta volna, ha szükséges.

A Kedves is bevált :). Továbbra is úgy érzem, sőt, egyre erősödik ez az érzés, hogy azt találtam meg végre, amit/akit kerestem. Amit elmondott arról, hogy mit szeretne, azt teljes összhangban van azzal, amit én szeretnék. Még a kommunikáción kell egy kicsit javítani, mert nem érhető el könnyedén, de ezt majd holnap megbeszélem vele ebédszünetben.

Azt még ki kell találni, itthon mit mondok, hogy oldom meg a dolgot, de ez majd kialakul. Ezen most nem fogok aggódni, úgyis alig látom a férjemet, vagy ő nincs itthon, vagy én. Most inkább megpróbálom élvezni az új kapcsolat minden pillanatát.