Azért érzem néha még mindig hihetetlennek ezt a dolgot, mert nagyon érdekesen alakult.

Augusztus első felében kezdődött, egyszer beszélgettünk a neten, két nap múlva találkoztunk és együtt töltöttünk két éjszakát. Közben volt vitánk és veszekedésünk is :). Rögtön az elején. Aztán másfél hétig nem igazán tudtunk egymásról, csak néha váltottunk üzenetet, azt sem mondta, éppen hol van. Azt hittem, nem is érdeklem. Majd egy péntek este írt, hogy vagyok. Írtam, magányosan. Akkor ő meglátogat. Jó, gyere. Ott töltötte nálam az éjszakát, életem egyik legszebb éjszakája volt, nem tudom megmagyarázni, miért, hiszen semmi extra nem történt, de nagyon "egyben volt". Másnap vártam, hogy jelentkezzen, hogy megbeszéljük az estét, közben más programom is lett volna. Nem jelentkezett, én indultam a másik programra, aztán mégis írt, és gyakorlatilag tisztességesen átvert. De nem voltam megsértődve, meg is mondtam neki, hogy nagyon szépen csinálta, megérdemeltem. Valószínűleg nem ezt a reakciót várta, mert akkor egy-két napig nagyon csúnya dolgokat vagdostunk egymás fejéhez.

Néhány nap múlva jelentkezett, hogy próbáljunk meg barátok maradni. Oké, részemről semmi akadálya. Néha beszéltünk, de tényleg csak mint barátok. Aztán jött az a bizonyos üzenet az együtt élésről. Én majdnem leestem az ágyról, amikor olvastam. Majd néhány kérdés, én elkezdtem neki segíteni elintézni dolgokat, ő meg azt mondta, csak bennem bízhat. Akkor mondta, hogy ő ideköltözik. Pár nap múlva tudtunk találkozni, amikor semmi mást nem kérdezett, csak annyit: "csak én leszek neked?". És teljesen természetes volt, hogy igen, csak ő lesz nekem, senki más. Akkor már együtt kerestünk lakást.

Hazament és jött a várakozás, amit néhány hétig bírtam, de utána kimentem hozzá. Hát így alakult a dolog. Volt itt minden, veszekedés, dráma, egymás szapulása, összebújás és egyebek. Két hónap alatt annyi minden történt velük, mint egy házasságban egy-két év alatt sem :). A kommunikáción még lehet alakítani, a kétnyelvűség nem mindig segít, de egyre ritkábban fordul elő, hogy valamit félreértek. És most már tanulni akar magyarul.

Úton van, ma este ideér. Az első időszak nem lesz egyszerű, de remélem, hamar túllépünk a nehezén és lesz valamiféle rend is az életünkben. És nagyon remélem, hogy hetente többször is tudunk majd találkozni. Hiányzik, hogy megfogja a kezemet, hiányzik, hogy hozzábújjak. Hiányzik a mosolya. Nem nagyon szeretem én a távkapcsolatokat :).

- éhes vagyok

- egyél

- gyere :)

- ja, hogy rám vagy éhes?

- igen ;)

Minden kapcsolatból tanul valamit az ember. Jó esetben sok mindent. Én ebben a kapcsolatban többek között azt fogom megtanulni, hogy működik az üzlet. Nem vagyok benne biztos, hogy én ezt akartam-e :), nem vagyok egy "business woman" alkat, de ártani nem fog, az biztos. Elméletben tudok én mindent ezzel kapcsolatban, de a gyakorlatban soha nem csináltam. Hát most belefolyok rendesen, egyelőre csak segítőként (fordítok, telefonálok, információkat keresek), aztán később meglátjuk, mennyire. Azt már most megtanultam, hogy ideje és helye van a magánéletnek és az üzletnek is, a kettőt nem szabad keverni. Azt azért nem bánnám, ha a nagyon stresszes időszaknak hamar vége lenne, mert így nem könnyű párkapcsolatot építeni.

Pénteken egyszercsak fogtam magam és kimentem a repülőtérre, felültem egy gépre, és amikor leszálltam, egy hatalmas virágcsokorral várt rám... Együtt töltöttük a két napot, jóban-rosszban. Többször nézett rám hatalmas szemekkel és mondta, hogy "nem hiszem el, hogy itt vagy". Pedig ott voltam :). Kicsit beleláttam az életébe, jobban megismertem, jobban értem, mi miért történik. Remélem, hogy segít abban, hogy jól alakuljon minden. Néhány nap és itt lesz újra...

Kommunikáció.

Nem olyan bonyolult ez. Nincs nekünk olyan sok elvárásunk. Viszont ha azt nem teljesítik, akkor jön a kombinálás és a hiszti. Ha késel a randiról, küldj egy sms-t, vagy hívd fel és jelezd, hogy ne aggódjon. Mert hidd el, aggódik! De mire odaérsz, már mindenfélét kikombinált és nem az aggodalmat látod az arcán, hanem a dühöt, amivel persze azt próbálja palástolni, hogy milyen nagyon szeret, de te ezt nem érted, hanem azt hiszed, hogy már megint csak hisztizik és féltékenykedik meg hasonlók. Pedig elsősorban aggódik. Csak utána jön a féltékenykedés.

Hallottam már annyi kifogást (lemerült a telefonom, nem volt térerő), de higgyétek el, meg lehet oldani. Még mindig léteznek telefonfülkék pl. Meg vannak barátok, meg egy csomó lehetőség jelezni, hogy később jövök, közbejött valami, dugóban ülök, akármi. Egy fél mondat, és lehiggadnak a kedélyek, és nem dühösen fogad, hanem kedvesen. Neked is jobb lesz, hidd el :).

Ha kérdez valamit, próbálj meg válaszolni. Ha nem is azonnal, hiszen elfoglalt lehetsz, de azért belátható időn belül. Különösen, ha úgy küldi az üzenetet, hogy látja, ha elolvasod (pl. Facebookon ez látszik, vagy WhatsApp-on is nagyjából kikövetkeztethető). Ha nem tudsz kimerítő választ adni, csak annyit írj, hogy "kicsit később írok, hiányzol" vagy valami hasonlót, és akkor vár türelmesen és nem küldi a további idegesítő üzeneteket és nem kezd el megint csak kombinálni.

A legrosszabb estém-reggelem az volt, amikor kérdeztem valamit, amire nem válaszolt (mint később kiderült, kicsit összezavarodott), én meg láttam, hogy olvasta, és csak vártam a választ egy ideig türelmesen, de mint tudjuk, a nem válasz is válasz, és elkezdtem további üzeneteket küldeni, amire végképp nem reagált. Volt egy szörnyű éjszakám, kezdődött a nap egy szörnyű reggellel, és fél 11-kor is csak azért írt, mert újra ráírtam, hogy ha nem válaszol, azt is tudom értelmezni. Na akkor írt és megbeszéltünk mindent. Értem én, hogy gondjai vannak meg elfoglalt, de főleg egy távkapcsolatban nagyon fontos a kommunikáció. Elég lett volna egy fél mondat este, hogy megnyugodjak és ne küldjek komplett monológot.

A legjobb pedig, amikor este 10-kor írtam egy jó éjszakát üzenetet, lefeküdtem aludni (nála korábban van egy órával), majd 11-kor jött tőle egy kedves szép álmokat kívánó üzenet azzal, hogy másnap beszélünk. Majd hajnali hatkor (már azon csodálkoztam, hogy korábban kelt, mint én, ráadásul nála még csak 5 óra volt) jöttek a következő üzenetek, amelyekben jó reggelt és szép napot kívánt, megígérte, hogy amint tud, jön és gondol rám. Ennyi, ezt még akár a wc-n ülve is meg lehet írni, és én mosolyogva ébredek, miután szuper jól aludtam, és türelmesen fogom várni a következő bejelentkezést, nem fogok hisztizni, hogy miért nem ír. Ennyire egyszerű.

Tessék kommunikálni! A nők mondják el egyérteműen, mi a bajuk (a pasik nem értik a célzásokat), a pasik meg jelezzék, ha eszükbe jutott a nő (mert hogy eszükbe jut, az tuti, csak a lustaság meg a nemtörődömség győz). Én nem akarok egész nap a telefonon lógni, én nem akarok tudni minden percéről és beszámolni sem akarok a saját pillanataimról, csak néha egy fél mondatot szeretnék, hogy lássam, gondol rám néha. Ennyit meg lehet tenni, nem?

A mondatok, amelyek segítenek türelmesen várni :)

Kezdődött ugye azzal, hogy "ha te és a gyerekeid velem élnének...". Aztán jöttek a következők: "tudom, hogy találsz egy megfelelő lakást nekünk" meg "nem messze tőled" és "sokszor fogsz látni". Amikor ezek eszembe jutnak, akkor elmosolyodok és kicsit könnyebbé válik a várakozás.

Mert ugye én vagyok az, aki nem tudja elképzelni a távkapcsolatot, és most itt állok (ülök) 2000 km-re a páromtól és nem tudom, legközelebb mikor látom. Csak annyit tudok, hogy néhány hét múlva már közelebb lesz hozzám, de még mindig várhatóan 60-70 km-re. De azt már semmi, egy óra alatt ott vagyok nála, és akár tőle is indulhatok dolgozni reggel, ha úgy alakul. Csak tartsunk már ott.

Akik régen olvasnak, talán most nem fognak hinni a szemüknek, pedig őszintén írom: lezártam minden kapcsolatot, és ezt most nagyon komolyan gondolom. Csak ő lesz nekem, senki más. Drukkoljatok, hogy jól alakuljon minden :).

Alakulnak a dolgok a lelkemben, egyre jobban alszom, talán lassan kiheverem az elmúlt 2-3 hónap történéseit.

A control freak pasitól sikerült megszabadulnom. Őszintén szólva reménykedtem, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy nekem is jó legyen, de úgy tűnik, nem lehetett. Ezért fájó szívvel, de elbúcsúztam tőle. Kicsit hiányzik, és sajnálom, hogy azt az élményt nem tudtam átélni, amit ő nyújtani tudott volna, de túl nagy árat kellett volna fizetni érte, úgyhogy ez tűnt a legjobb döntésnek.

Kicsit letisztultak a dolgok. A Kedves sajnos eltűnt, úgy tűnik, mégsem ő marad a Kedves, de ez is benne volt a pakliban. Ha jelentkezne, majd beszélek vele, én nem keresem. A Barát viszont újra jelentkezett, vele lehet, hogy találkozom majd, még nem tudom, akarom-e igazán. Egy viszont biztos: a proffal akarok találkozni és fogok is. Beszélgettem vele a múltkor, elmeséltem, mi a helyzet, és megint megérezte, mi az, amire szükségem van. Ő egy biztos pont az életemben, még akkor is, ha néha hanyagolom egy kicsit.

J. talán megbékélt, mostanában már beszélgetünk néhányszor. De olyan ő sem lesz, mint régen, ez biztos.

És ami nagy változás: elkezdtem randizni valakivel. Ez csak azért furcsa, mert én már nagyon sok éve nem randiztam a szó hagyományos értelmében. De ez a lassú haladás most tetszik. Hogy mi lesz belőle, meglátjuk, egyelőre jól alakul.

Barátok nélkül az elmúlt heteket nem éltem volna túl. Az állandó hullámvasút, a nem alvás, a gyomorgörcsök, a sírással telt esték... akármennyire is voltak szép pillanatok, szép éjszakák, szép napok, összességében ez egy energia-faló időszak volt. Nem érzem jól magam a bőrömben, de már jobban vagyok, mint mondjuk vasárnap voltam. Ez is valami, már ennek is örülni kell. Nem tudok eléggé hálás lenni a barátaimnak, hogy végig mellettem álltak és segíteni próbáltak. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem, de az igyekezetet értékelem. Köszönöm (bár tudom, nem olvassák, de biztosan érzik).

Az elmúlt kb. 2 hónapomról könyvet kellene írni. Volt itt minden, amire azt mondja az ember: na, ilyen nincs, ez hazugság. Hát nem az. Olyan dolgok történtek meg velem, amikről soha nem gondoltam volna, hogy megtörténhetnek. És őszintén szólva egy részükről nagyon szívesen lemondtam volna. Nem is emlékszem, volt-e igazán jó napom mostanában. Talán a múlt csütörtök nem volt rossz, de olyan igazán jó nem volt. Amire azt mondhattam volna, hogy reggeltől estig és estétől reggelig jó volt. Voltak jó esték, éjszakák, de sajnos több emlékezetesen rossz volt. Gyomorgörccsel, sírással és egyebekkel. Jó lenne egy kis nyugalom, hogy végre össze tudjam szedni magam, mert most nem úgy nézek ki, mint aki sok mindenre lenne képes.