Barátok nélkül az elmúlt heteket nem éltem volna túl. Az állandó hullámvasút, a nem alvás, a gyomorgörcsök, a sírással telt esték... akármennyire is voltak szép pillanatok, szép éjszakák, szép napok, összességében ez egy energia-faló időszak volt. Nem érzem jól magam a bőrömben, de már jobban vagyok, mint mondjuk vasárnap voltam. Ez is valami, már ennek is örülni kell. Nem tudok eléggé hálás lenni a barátaimnak, hogy végig mellettem álltak és segíteni próbáltak. Volt, akinek sikerült, volt, akinek nem, de az igyekezetet értékelem. Köszönöm (bár tudom, nem olvassák, de biztosan érzik).