Tegnap telefonált a prof és célzott rá, hogy ideje lenne már találkoznunk. Aztán e-mailt kaptam B.D.-től, aki célzott rá, hogy meglátogathatnám végre. Igazából nem is célzott, konkrétan meghívott.

Jól esik az érdeklődésük, de jelenlegi lelki állapotomban még azt sem igen tudom eldönteni, hogy akarok-e kávét inni, nemhogy azt, hogy akarok-e velük lenni. És nem velük van a baj. Velem. Ott belül. Tegnap óta letargiában vagyok, pedig semmi konkrét oka nincs.

Amikor a barátnőmnek meséltem, hogy A.E.-vel beszélgetek, és elég ha csak a mosolyát nézem, és rohanni akarok hozzá, azt mondta: "a könnyebbik utat választod. Ő messze van, elérhetetlen, ezért vágysz rá.". Ebben lehet valami. Abban semmi kockázat nincs, ha én A.E. iránt vágyakozom, úgyis tudom, hogy nem jön, nem kell döntéseket hozni vele kapcsolatban. Én általában határozott vagyok és döntésképes, de mostanában mintha ez nem lenne annyira igaz, különösen nem lelki és szívügyekben.