A hétvégén (barátnők segítségével) sikerült kicsit letisztáznom magamban a dolgokat. Így aztán most már jobban érzem magam, már nevetni is tudok az egészen, de persze még mindig sokkban van mindenki. Jelenleg a kollégák fele munkát keres. Én egyelőre kivárok, de azért már beizzítottam a dolgokat, ha összejön valami, lépek, ha nem, akkor majd jövő év elején intenzívebben kezdek keresgélni. Az biztos, hogy hosszú távon nem fogok itt maradni, ha mindaz megtörténik, amire számítunk, márpedig eléggé úgy néz ki, hogy meg fog történni. Ahhoz meg nagyon nem szeretnék asszisztálni.

Ilyen összetartás egyébként talán még sosem volt a kollégák között, állandóan hívjuk egymást, e-mailt nem nagyon írunk, talán mindenki attól tart, hogy azt olvassák, de folyamatos kapcsolatban vagyunk és informáljuk egymást (erre azért van szükség, mert az ország különböző részein dolgozunk éppen). Furcsa érzés, hogy valószínűleg itt fogom hagyni ezt a helyet, mert a munkát egyébként nagyon szeretem, de akármilyen jó a munka, ha azt rossz hangulatban kell végezni, az hosszú távon nekem nem megy. Persze semmi nem sürget, ráérek, de szerintem túl sok időt nem fogok már itt tölteni.