Vajon miért van az, hogy ha adódna egy lehetőség a kikapcsolódásra, szórakozásra, akkor azon a napon tuti biztos, hogy a férjemnek el kell mennie itthonról és a gyerekekre nekem kell vigyázni? És persze ő mindig munkaügyben megy, tehát nem mondhatom, hogy ne menjen, mert most én akarok. Mostanában mindig én szívok. Vajon miért?
Vajon miért?
2012.09.17. 14:24Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://azentitkaim.blog.hu/api/trackback/id/tr865160964
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Énkimas 2012.09.27. 10:14:45
A sors fintora. Arra a napra minden csőstül képes jönni. :(
De a remény maradjon meg benned egy újabb nagy találkozásra. ;)
Ismeretlen_129076 2012.09.27. 11:09:48
a remény megvan, és mivel mindketten szeretnénk, megoldjuk előbb-utóbb :)
zs 2012.10.01. 15:34:23
Elég gáz lehet ha a gyerekeiddel való időtőltést szívásnak gondolod.
Sajnállak.
Ismeretlen_129076 2012.10.01. 20:31:35
[zs](#12776665): mostanában sokszor úgy érzem, hogy szívás, igen. Ugyanis a gyerekeim pont a lázadó korszakjukat élik, és minden pillanatban ellentmondanak nekem. De valamiért csak nekem, a család többi tagját nem tisztelik meg azzal a sok NEM-mel, amit én hallok. Teljesen kikészítenek, és úgy érzem, direkt csinálják. Lehet, hogy szar anya vagyok, de tényleg nehezen bírom, ez van.
Ismeretlen_221618 2012.10.16. 00:14:22
[zs](#12776665): Drága! Te vagy a szuperanyu? Mert bizony én is érzek szívást sokszor, még egy gyerekkel is. A sajnálat mellett ötleted is van, hogy mit lehetne tenni? Előre is köszi! :)
