Napok óta nem láttam B.D.-t, viszont sms-ben és telefonon kapcsolatban voltunk. Ma volt egy kis (nagy) problémája, amiről mástól hallottam, ezért írtam neki sms-t, hogy beszéljünk, ha neki is alkalmas. Felhívott, beszélgettünk pár percet. Elmondta, mi a baj, én felajánlottam a segítségemet. Megnyugtattam, hogy eddig is megtettem az érdekében mindent, amit lehetett, ő is rájött, hogy erre kérnie sem kell. Aztán azt mondta, hogy "jó, hogy valaki megért engem". Ez a pár szó nekem nagyon jól esett, aztán a felajánlott segítséget is megköszönte. Ilyen jellegű beszélgetésünk eddig még nem volt, kicsit furcsán is éreztem magam utána. De ez a furcsa érzés nem volt rossz.

Hétvégén nem tudok beszélni vele, remélem, nem romlik tovább a helyzete, és jövő héten jó kedve lesz és tudunk találkozni is. Hiányzik már, és gondolatban sok mindent csinálok vele :).