Ez a hétvége nagyon jól sikerült. Pihenésre volt szükségünk, meg is tettük, volt ebben a hétvégében pihenés, kikapcsolódás, jó evések, nagy szeretkezések. Minden, ami ahhoz kell, hogy az ember jól érezze magát a házasságában.

Volt időm sokat agyalni is az érzelmeimen. Nem tudom, mi ez a hülyeség, ami zajlik bennem, hiszen alapjában véve jó nekem a férjemmel, fogalmam sincs, miért kacsintgatok állandóan kifelé. Az elmúlt néhány hétben tomboltak a hormonjaim - nem tudom másra fogni, miért játszódtak le bennem érdekes dolgok -, de mivel nem volt megfelelő célszemély, a vágyaimat nem tudtam kiélni. Ezek a vágyak valahogy elmúltak, én meg kissé lehiggadtam. Így aztán nyugodtan tudtam a hétvégének nekivágni, nem volt benne semmiféle hiányérzet, nyugtalanság, vagy egyéb rossz érzés. De a kétségeim bennem maradtak, úgyhogy volt min agyalni.

Most nem fogok eget rengető kijelentéseket tenni, vagy vállalásokat megfogalmazni. Nem tudom, hogy fogom tovább csinálni a dolgaimat, nem tudom, milyen lesz a jövőm K.P.-vel, azt sem tudom, fogok-e bármilyen lépést tenni a kollégám felé, de most úgy érzem, nagy hülyeségeket talán nem fogok elkövetni, inkább hagyom a dolgokat megtörténni. Elengedem az irányítást, és várom, mit hoz az élet. Lehet, hogy ez lesz a legjobb megoldás, majd az idő megmutatja.