Szeretem, ha a hozzám közel állók őszinték. De az emberek nagy részének ez néha nagyon nehezére esik, mert úgy gondolják, inkább udvariasnak kell lenni, mint őszintének. Aztán ha rájövünk, hogy nem voltak őszinték, sokkal rosszabb, mintha esetleg az őszinteség fájna egy kicsit. Tehát én ragaszkodnék - legtöbb esetben - az őszinteséghez. (Hangsúlyozom: a hozzám közel álló emberektől ezt várom. A többiek nem érdekelnek annyira.)

Mondok példát:
- Megiszunk egy kávét együtt?
- Hááát, aha, megihatunk.

Na ez a válasz az, ami nem őszinte. Érzem, hogy az illetőnek igazából nincs hozzá kedve, de udvariaskodik. Megisszuk azt a kávét együtt, de nem fogom igazán jól érezni magam, mert tudom, hogy nincs kedve velem lenni, és ez a beszélgetés során is érződni fog.

- Megiszunk egy kávét együtt?
- Ne haragudj, de most nincs kedvem.

Ez a válasz abban a pillanatban kicsit rosszul esik, de tudom, hogy őszinte, és nem fogom utána szarul érezni magam, hogy valaki velem van, pedig nem is szeretne velem lenni. És hálás leszek az őszinteségéért. És amikor legközelebb azt mondja, hogy "persze, igyunk", fogom tudni, hogy most tényleg van hozzá kedve, nem csak udvariaskodik.

Hát nem jobb, ha őszinték vagyunk?