Szóval az van, hogy a pasik és a nők nagyon különböznek. Egy pasinak valószínűleg fel sem tűnik, hogy bármi baj van, miközben a nő már egyetlen rossz szóból, vagy el nem mondott mondatból mindenféle következtetéseket von le, és elkezd kombinálni, hogy biztos van valami nagy gáz. Legalábbis ez a nő itt (én) így működik.

Eldöntöttem, hogy egyrészt nem fogok kérni semmit, másrészt pedig nem fogok főni a saját levemben. Tegnap tehát egy csomó gondolkodás után vettem egy nagy levegőt, és rákérdeztem, hogy mi a baj. És ahogy sejtettem, K.P. szerint semmi baj nincs. Aztán elmagyaráztam neki, hogy én mit érzek, és megbeszéltünk mindent. Aztán együtt utaztunk haza, pedig eredetileg direkt tovább akartam benn maradni, hogy ne kelljen vele találkozni, de sokkal jobb így, mert letisztáztuk a dolgokat. Ma reggel is találkoztunk és egy-két dolgot még megbeszéltünk. Így aztán jó kedvem volt tegnap, amikor hazamentem, és most is jól vagyok. Most már csak ahhoz kell tartanom magam, hogy nem kérek semmit, mert ha bármi miatt visszautasít, akkor megint kezdem majd a kombinálást és abból sosem származik semmi jó. Ezért inkább rá bízom a dolgokat. Úgy érzem, képes leszek kezelni az érzelmeimet, ha nem hajszolom bele magam mindig valamibe.