Gondolkodtam mostanában azon, hogy kit is nevezhetünk szeretőnek? Ha a házasságon kívüli kapcsolatot - akármilyen jellegű is az -, akkor nekem volt már néhány. De ha azt nevezzük szeretőnek - akit szerintem a többség -, akivel bizonyos időközönként rendszeresen összejövünk házasságon kívül, és nemcsak a szex miatt, akivel esetleg az életet is el tudnánk képzelni - hát olyan nekem még nem volt. Talán most olyan van, de ebben sem vagyok biztos.

Eddig a házasságon kívüli kapcsolat nekem csak a szexről szólt, legalábbis az a része, ami titkos volt. Mert a legtöbb esetben az ilyenfajta kapcsolat nekem barátsággal indult és barátságként tart is hosszú évek óta, csak néha belefért a szex. Ezt nem nevezném "szeretőnek". Volt olyan, akivel összesen háromszor jöttem össze e célból. Az első kettő között eltelt egy év, a második és harmadik között pedig négy év. Ennyiszer tartózkodtunk egy földrészen. Ha többször lett volna rá lehetőségünk, többször is találkozunk, de így alakult. Amúgy kénytelenek voltunk a skype-ra meg az e-mailekre hagyatkozni.

Olyan is volt, akivel négyszer vagy ötször találkoztam - itt nem földrészek, csak országhatárok választottak el egymástól -, mindannyiszor volt szex, de azon kívül ő az, akit a bizalmasomnak nevezhetek. Aki szinte mindent tud rólam. Akivel rendszeresen beszélek telefonon, néha chaten, e-mailezünk is, és akire mindig számíthatok. És aki örül a boldogságomnak és drukkol, hogy minden jól alakuljon az életemben. Most pl. K.P-val is.

Aztán ott a prof, akivel néha szintén azért találkoztunk, hogy szeretkezzünk egy jót, de amúgy leginkább szakmai barátság a miénk. Találkozásaink legnagyobb hányada a munka miatt történt, mostanában már inkább egy-egy jó beszélgetés miatt, de aránylag gyakran a szex miatt is összejöttünk. Hát én őt sem nevezném szeretőnek, mert soha fel nem merült bennem az, hogy "milyen jó lenne vele élni".

K.P. ilyen szempontból is különleges nekem. Igaz, hogy csak nagyon kósza gondolat volt, hogy esetleg élhetnék vele is, de azért felmerült. És bizony vele kapcsolatosan az érzelmeim is picit mások, mint a többiekkel kapcsolatosan. Neki soha nem beszélnék más pasikról, mert valahogy óvom ettől. Ő az, akivel a legintenzívebben tartom a kapcsolatot, napi szinten. Akinek a "másik életéről" a legtöbb részletet tudom, akinek a véleményét a legtöbb lényeges dologban ismerem. Vele beszéltem már politikáról, vallásról, elvekről, sok mindenről. Tudom, mi a hobbija, mit sportolt, kivel járt együtt korában. A többiek esetében ilyen jellegű információm - a barátság ellenére - eléggé hiányos. Egyiküknél a munkáról tudok többet, másikuknál a családról, harmadiknál az érzésekről - K.P. esetében mindháromról elég sokat tudok. Ő az első, akire azt mondhatom, hogy a "szeretőm". Egy dolog hiányzik ehhez: a bizonyos időközönkénti randi, mert abból eddig még nagyon kevés volt. Már persze, ha randinak azt nevezzük, amikor szeretkezünk is. Mert találkozni azért szoktunk, hetente legalább egyszer, de az nem az igazi. Ennél azért többet szeretnék belőle.