Énkimás írta kommentként a saját blogjában, hogy irigyli tőlem, hogy racionálisan tudok gondolkodni. Nem pont ezeket a szavakat használta, de azt hiszem, ez volt az értelme.

A racionalitás tényleg fontos dolog az életemben. Nagyon sok érzelem van bennem, hajlamos vagyok minden kapcsolatomba kicsit belehalni, akkor is, ha az csak egy alkalomról szól, én belebeszélek sokkal többet, mint amennyi benne van. Ha pedig nem csak egy alkalom, akkor pláne. Ez egy nagyon veszélyes dolog, mert ráadásul az érzelmeim túltengése szélsőséges reakciókban is megjelenhet, tehát ha rosszul érzem magam, akkor nagyon rosszul és látszik rajtam, ha pedig jól, akkor az látszik, hogy lebegek a föld felett 10 centivel. És ezt nehéz eltitkolni. Ezért aztán kénytelen vagyok a racionális énemet kicsit erőltetni, hogy felülkerekedjen, és tudjam, hol a határ (földrajzilag), ameddig még kimutathatom az érzelmeimet, és honnan kell jobban figyeljek magamra (hazafelé tartva). Ez persze nem jelenti azt, hogy elfojtom magamban az érzelmeket, mert arra képtelen vagyok, inkább kiüvöltöm vagy kisírom magamból, mert különben felrobbannék. De a döntéseimben tényleg racionális vagyok.

Ez igaz rám egészen kis korom óta, elsősorban a munkára vonatkoztatva, de pl. a politikai döntéseket is racionálisan hozom és nem az érzelmekre alapozva. Sokat veszekszem magammal a döntések előtt, de legtöbbször a racionalitás dönt. Akik ismernek, általában racionálisnak ismernek. Aztán amikor megtapasztalják, hogy érzelmeim is vannak, meglepődnek. Van, aki jól fogadja, mert örül, hogy én is ember vagyok, másokat inkább zavar, mert arra számítottak, hogy egy erős nővel állnak szemben és nem szívesen látják, hogy annak a nőnek érzelmei is vannak és el tud gyengülni, neadjisten támogatásra szorul.

Akkor a legfurább ez a helyzet, amikor egy pasi szembesül az túlcsorduló érzelmeimmel. Mert azt ugyan elvárja, hogy vele kedves legyek és sokat adjak magamból, de ha én szorulok a kedvességre, pátyolgatásra, azzal sokszor nem tudnak mit kezdeni.

Az érzelmi túltengés amúgy belőlem is elég sok energiát elszív, és ezért is kell odafigyelnem erre, mert ha nagyon elengedem magam, akkor rosszul járhatok, hamar kimerülök és akkor még sebezhetőbb leszek.

Ezért próbálok a legtöbb helyzetben inkább racionális lenni, még ha átmenetileg ez nem is tűnik úgy. És ezért kell nekem ez a blog, mert az érzelmek kiírásával meg is szabadulok a nyűgtől, amit okozhatnak. És lehetek újra racionális.