Nő vagyok, nem kétséges. Néha nagyon is nő, és egyre inkább annak érzem magam. Igyekszem egyre inkább úgy is kinézni és úgy viselkedni. A kinézet egyre jobban megy, ezt látom a pasik tekintetén, de ebben igazából akkor sem volt hiány, amikor nem igyekeztem ennyire. Hiszen a nőies idomok akkor is jól látszanak, ha én nem igyekszem kiemelni őket.

A viselkedés nem mindig sikerült nőiesre. Az ágyban igen, ott aztán ízig-vérig nő vagyok, egyre inkább. Az érzelmek fontossága, az időnként elő jövő hisztik, mind-mind arra utalnak, hogy bizony nő vagyok, 100%-osan.

De olvasom a különböző blogokat, ahol félrelépésekről, szeretőkről van szó, és csodálkozom. Lehet, hogy mégis szorult belém némi a férfias viselkedésből is. Hiszen rólam egyáltalán nem lehet azt elmondani, mint - úgy látszik - elég sok nőről: ha szeretőjük van, otthon már nem kívánják a szexet. Én bizony nem így működöm, soha nem is működtem így. Engem mindig nagyon feldobott a házasságon kívüli szex, és sokkal több kedvem lett tőle itthon is szexelni, és persze ötletesebb is lettem tőle. Ha jól tudom, ez a fajta hozzáállás inkább a pasikra igaz. De én így működöm. És ezt a férjem nem bánja - bár, ha tudná, mi az oka a megnőtt szexuális étvágyamnak, valószínűleg bánná. De mivel nem tudja, örül neki, hogy ez a helyzet, és igyekszik maximálisan kihasználni.

Ami még ezen túl is kissé férfias: vannak napok, amikor bizony úgy érzem, nekem most mindegy kivel, csak csinálhassam :). Természetesen nem szoktam letámadni senkit az utcán :), és nem is gondolom komolyan, hogy bárkivel, de érzem néha úgy. Mint a pasik, amikor a farkuk után mennének gondolkodás nélkül. És meg kell valljam őszintén, néha jól esik így érezni, akármennyire is nem nőies.