Valószínűleg az az elvárt válasz, hogy óriási lelkiismeretfurdalással megyek haza, és kárpótolni akarok mindenkit mindenért, amit elkövettem ellene.

De én ilyet nem mondok. Lehet, hogy nem úgy vagyok összerakva, mint egy normális ember, de én nem igazán érzek óriási lelkiismeretfurdalást, amikor hazamegyek utána. Igazából semmi különöset nem érzek, úgy megyek haza, mintha boltból mennék. Általában kicsit később csapódik le nálam az egész, mondjuk este vagy éjszaka, ha nem tudok aludni, mert arra gondolok, hogy milyen volt. És igen, olyankor lelkiismeretfurdalásom is szokott lenni, de nem olyan nagyon nagy, mivel úgy érzem, nem ártottam senkinek. A férjemnek sem, mert ez a kaland konkrétan jót tesz a házasságunknak. Sokat beszélgetünk, sokat szeretkezünk, általában jó a kedvem, és ez biztos, hogy jó neki is. Akkor miért lenne lelkiismeretfurdalásom?

Természetesen egy ilyen délután után nagyon fáradt vagyok, és ez látszik is rajtam, ami azért jó, mert nem kell hazudoznom, hogy miért nem szeretnék szeretkezni (ha esetleg a férjem szeretne), mert azt azért nem szívesen tenném meg, hogy egy napon (pár órán) belül két pasival is lefeküdjek. Erre nem visz rá a lélek. Így aztán nagyon fáradtan hamar lefekszem aludni, és a férjemet majd kárpótolom máskor.

Lehet mindenféle csúnya dolgokat mondani rólam, amiért ilyen érzéketlen, erkölcstelen nőszemély vagyok, de nem fog érdekelni, mert nem érzem magam annak. Hajt a vérem, így élek, amíg senkit nem sértek vele, és mindenki jól érzi magát a környezetemben, addig miért ne élnék így?