Az elmúlt napokban, hetekben úgy tűnhetett, mintha az egész életem a Kiválasztott Pasi (a továbbiakban K.P.) körül forogna. Ez részben igaz is volt, de azért közben zajlott az élet rendesen.

Dolgoztam sokat, voltam külföldi kiküldetésben, voltam belföldi kiküldetésben (ezek nehezítették is a dolgunkat rendesen), túlóráztam is, szóval nem unatkoztam. Megkezdődött a tanév, ami a reggeleimet teszi zűrössé, két gyerekkel indulni nem egy leányálom. Itthon is igyekszem mindent rendben tartani, ami nem mindig megy tökéletesen, de azért igyekszem. Már csak azért is próbálom magam lekötni, legalábbis gondolatilag, hogy ne mindig Ő járjon az eszemben. Nem könnyű, de egyelőre úgy tűnik, megy a dolog. Ja, és közben tovább fogyok, ami szintén nagy öröm.

Összességében jobban érzem magam, mint mondjuk egy hónappal ezelőtt, pedig akkor sem sokat panaszkodtam