Nem gondoltam, hogy ez ennyire megvisel. Tudtam, hogy megtörténhet, és tudtam, hogy akkor nehéz lesz, de ilyenre nem számítottam. Egyszerűen nem tudok koncentrálni a munkámra, állandóan sírhatnékom van, legszívesebben kiszaladnék a világból.

Szeretnék vele beszélgetni, és nem értem, miért nem lehet. Nem tudom, segít-e az rajtunk bármennyit is, ha mindenféle kommunikációt megszakítunk, a teljesen veszélyteleneket is. Fogalmam sincs, mi lenne a jó döntés, mit várjak el, mit tegyek. Semmit nem tudok, soha nem voltam még ilyen helyzetben.

Fáj, nagyon fáj, és még csak igazán bűnösnek sem érzem magam, amiért ilyen büntetést érdemlek.