Tegnap reggel a vonaton tömeg volt. Így aztán, hiába láttam a kiszemelt pasit hetek óta először, nem sok esélyem volt a közelébe keveredni. Végigálltam az utat a peronon, ő meg valahol x kocsival előrébb tehette ugyanezt. Az úton volt időm végiggondolni, hogy lehet-e ebből még bármi, figyelembe véve azt a tényt, hogy az iskola megkezdésével még rosszabb lesz a helyzet, állandóan tömve lesznek a vonatok.

Aztán jött a délután, amikor újfent tömött vonaton kellett utaznom, de valamilyen csoda folytán ő is ugyanazzal a vonattal utazott (nem túl jellemző), és tőlem kb. 2 méterre helyezkedett el. Így aztán egész úton egymást bámultuk. Persze csak úgy szolídan, de mégis. Aztán amikor lett volna lehetősége bármit mondani, elhúzta a csíkot. Annyira szeretném végre tudni, hogy mit gondol. Sejtéseim vannak, hogy miért így viselkedik, de tudni szeretném az igazat. Főleg azért, hogy hajtsak-e rá esetleg jobban, vagy hagyjam az egészet a fenébe. De annyira jóképű, basszus, nehéz lemondani róla :).