Az egyetemen még sokat chateltem (persze hol volt még akkor a mostani chat? irc volt meg hasonlók). Megismerkedtem egy fiúval, akivel irtó jókat beszélgettünk. Mindketten kapcsolatban éltünk (haha, huszonévesen ilyen nagy szavakat használni - szóval jártunk valakivel), szó sem volt köztünk másról, mint barátságról. Nagyon jól megértettük egymást. Egyszer találkoztunk. És nem csináltunk mást jó sokáig, csak néztük egymást. És néztük, néztük, és már ettől a dologtól is teljesen boldogok voltunk. Kicsit hülye helyzet volt, hiszen akkor derült ki, hogy ha mi nem lennénk olyan messze egymástól, és esetleg függetlenek lennénk, akkor más is lehetne köztünk. Így nem lett. Sőt, ez a találkozás aztán szépen lassan aláásta a további kapcsolatunkat, mert jobb a békesség alapon inkább hanyagoltuk egymást. Évekkel később még vagy kétszer beszéltünk telefonon, azóta semmi. Ma már valószínűleg meg sem ismerném, ha szembe jönne velem az utcán. De az emlék szép.