Néha úgy érzem, valamit nagyon elrontok(unk). Mert miből áll az életünk? Munka és gyerekek. És szinte megfeledkezünk arról, hogy még fiatalok vagyunk és ÉLNI is kéne. Lassan már azt sem tudjuk, hogyan kell igazán jól érezni magunkat. Évente egyszer van egy hétvégénk kettesben, de ott sem nagyon csinálunk semmit, csak punnyadunk. Igaz, együtt vagyunk, ami nagyon jó, de szerintem nem elég. Nagy ritkán van egy koncert (mondjuk néhány évente) vagy egy színház (arra sem emlékszem, mikor jártunk ott legutóbb), de pl. hiába imádunk mindketten táncolni, nem tudnám megmondani, mikor mentünk el valahova, hogy gyakorolhassuk ezt a szórakozási formát is. Tudom, hogy nem ennek kéne lennie az életnek, de nem tudom, hogy kellene másképp csinálni. Mert igaz, hogy nagyrészt rajtunk múlik, de nem csak rajtunk. És persze ez mindenképpen kétemberes dolog, tehát nem elég egyikünknek akarni.