Az utóbbi napokban kissé ideges, ingerült, türelmetlen vagyok. Nem tudom, van-e köze a PMS-hez, eddig nem vettem észre magamon, hogy jelentkezne ez a szindróma. De most napok óta utálom magam a viselkedésemért. A gyerekek is fel bírnak bosszantani egy perc alatt és szegények nem értik, miért üvöltök velük. Ahhoz sincs türelmem, hogy játsszak velük, és rossz anyaként inkább bekapcsolom a tévét nekik. Na jó, a mai nap kissé kivétel volt, ma már egész sokat játszottam velük, de a héten ez nem volt túl jellemző.

Ráadásul a leendő munkámról is felemás hírek érkeznek. Van, amikor nem tudom, örüljek vagy sem, máskor tiszta ideg leszek tőle. Aztán jön valami, amitől kicsit optimistábban látom a jövőt. De nem egyértelmű a dolog és még jó sokáig nem lesz az. Annyira jó lenne már tudni, hogy mi lesz velem. Mert változás lesz, ez biztos, csak azt nem lehet tudni, hogy milyen jellegű. És a bizonytalanságot nagyon utálom.