Délelőtt a gyerek fárasztott le eléggé, délután meg a munka. Az utóbbi időben nem volt jellemző, hogy órákig kell a gép előtt ülnöm, bámulnom a képernyőt és még gondolkodni is, meg persze írni okosakat. Az agyam már így is napok óta kattog, most a kattogás egy részét "papírra vetettem", ennek azért örülök. De kifacsart rendesen, ennek már nem annyira. Azért túlélem, muszáj, hiszen lesz még pár ilyen nap. A munka jó, főleg ha sok van :).