Általában nagyon jól el vagyok az életemmel, mindenem megvan, amire szükségem van. Valami mégis hiányzik néha. És ez a bulizás. Az az érzés, amikor elengedem magam, nem kell gondolnom semmiféle felelősségre, munkára, gondra, csak bulizhatok. Ahogy régen, tizen-huszonévesként tettem. 

Nem vagyok egy italozós típus, ha iszom, akkor is keveset. De néha úgy szeretném kicsit jobban elengedni magam és érezni, milyen az, amikor az alkohol szabadít fel. De van bennem egy elég erős fék, ami megállít, ha túl sokat innék, sőt, megállít, ha mondjuk két pohárnál többet akarnék inni. Nem is akarok. Pillanatnyilag egy pohár gin-tonik van bennem, és úgy érzem, már keresztbe áll a szemem :). Mondjuk, ha buliznék, valószínűleg észre sem vennék ennyit. Ahogy akkor, amikor először ittam gin-tonikot. A harmadiknál vettem észre, hogy ittam valamit. Többet nem is kértem :). És persze nem csak ezért éreztem jól magam.

Jó lenne elmenni egy olyan helyre, ahol a magamfajta, tinédzserkorból már kinőtt ember is jól érezheti magát. De már elmúltak azok az idők, amikor bementem egy ilyen helyre (nem túl sűrűn jártam klubokba, szerintem összesen ha tízszer voltam, discóban meg kétszer, de azt utáltam is), és előbb-utóbb egy jóképű sráccal táncolhattam végig az éjszakát. Most valószínűleg valami ötvenes pasas tapadna rám, jó esetben nem tolakodóan és jóképűen, rossz esetben rossz szájszaggal és ápolatlanul. Ez utóbbit nagyon utálnám, az előző esetben táncolnék egy jót, aztán szépen elbúcsúznék. Nem vagyok benne biztos, hogy működne úgy, ahogy képzelem, de ki tudja. Egyszer talán ki kellene próbálni. Na ez hiányzik nekem néha.