Mindenki szokott álmodozni. Arról, hogy mi lenne, ha nyernénk a lottón. Arról, hogy mi lenne, ha korábban vagy később születtünk volna. Arról, hogy mi lett volna, ha másik országban élünk. És persze arról, hogy hogyan szeretnénk élni.

Én is szoktam álmodozni. Nem túl gyakran, de azért előfordul. Természetesen már ezerszer elköltöttem gondolatban a lottó ötöst :), bár eddig max. kettesem volt a lottón. Leggyakrabban viszont azt szoktam elképzelni, milyen lenne az életem, ha egyetemista koromban mással találkozom, és nem a jelenlegi férjemmel. Általában az ilyen képzelgések után rájövök, hogy jobb akkor sem lenne az életem, de azért jó néha mást elképzelni.

Álmaimban nem akarok gazdagabb lenni (esetleg egy picit, hogy napi problémáim ne legyenek, de túl sokat nem akarok), nem akarok palotában lakni, nem akarok tökéletes férjet (a mostani teljesen megfelel). Szeretnék viszont jobb alakot magamnak :), szeretnék sokkal jobban tudni angolul és neadjisten beszélni spanyolul is. Szeretnék sokat utazni, ez visszatérő álom, mostanában Anglia a favorit (talán mert reálisabb), de Ausztráliáról sem mondtam még le. Jó lenne angol nyelvterületen eltölteni néhány hetet, hónapot - ott élni nem feltétlenül szeretnék. Erről sokat szoktam álmodozni. Sőt, egy angol utazás már nem is álom, inkább cél, és mint tudjuk, a célok visznek minket előbbre. Tehát ha egy álmodozásból reális cél lesz, az különösen jó. De maga az álmodozás is jó, mert kicsit más világba repít. Mint a gyerekeket a mesék.