Én még a hőskorban kezdtem az internetezést, amikor még egy-egy chatszobában (akkor még nem úgy hívtuk) csak páran voltunk egyszerre, és amikor a HIX volt az internet középpontja, legalábbis itt Magyarországon, meg persze a külföldi magyarok között is. Elég sok ismerősömet a neten ismertem meg, többek között a férjemet is :). De rajta kívül még sokakat, akik közül néhányan személyesen is jó barátaim lettek, mások eltűntek az életemből, megint mások maradtak virtuális barátok, ismerősök.

Jó néhány évvel ezelőtt nem tudom már milyen körülmények között, de szintén valamelyik chaten ismerkedtem meg egy férfival, akivel elég jól elbeszélgettünk. Mindketten foglaltak voltunk, bár ő azt állította, nem szereti a feleségét már régen, csak a gyerekek miatt vannak együtt. Nekem jól működő kapcsolatom volt, csak épp sok szabad idővel rendelkeztem. A lényeg, hogy elkedztünk beszélgetni, és úgy tűnt, ez elég jól megy nekünk. Aztán egyszer felhívott telefonon és úgy beszélgettünk kb. egy órát, hogy észre sem vettem, mennyire szalad az idő. Még néhány beszélgetés után úgy döntöttünk, találkozunk személyesen is, iszunk-eszünk valamit és beszélgetünk, ha már ilyen jól megy.

Találkoztunk is, elmentünk egy pizzériába, ettünk-ittunk-beszélgettünk vagy két órán keresztül, aztán úgy döntöttünk, kimegyünk a Duna partra. De november lévén túlságosan hideg volt a sétához, így aztán maradtunk a kocsiban. Mondjuk ott sem volt valami vakmeleg, mondtam is, hogy mennyire fázom (ez a kijelentés azért nem volt cél nélküli :) ). Megfogta a kezemet, hogy felmelegítse, közben a szemembe nézett, és tudtam, hogy ő is legalább úgy vonzódik hozzám, mint én hozzá.
- Melegítem vagy simogatom? - kérdezte.
- Nem tudom.
Majd megsimogatta az arcomat.
- Most melegítem vagy simogatom?
- Simogatod.
Néhány percig simogatta az arcomat, nagyon kellemes érzés volt érezni a bőrét a bőrömön, egész este erre vártam. Megkérdezte, megcsókolhat-e, én csak bólintottam. Megcsókolt, nagyon gyengéden, finoman. Visszacsókoltam. Egyszer, kétszer, sokszor. Egyre szenvedélyesebb lett ez a csók. Aztán a kezeink is elkezdtek kalandozni, simogattuk kicsit egymást. Néhány percig eltartott ez, utána csak egymást átölelve üldögéltünk a kocsiban, és beszélgettünk a jövőről. Semmi konkrétumot, csak lehetőségekről. Aztán visszavitt a kocsimhoz, elbúcsúztunk és hazamentünk. A következő néhány hétben sokszor beszéltünk telefonon meg chaten, de nem találkoztunk. Lehetőség sem nagyon adódott rá, meg valószínűleg igazán nem is akartuk. Kockázatos lett volna? Vagy attól tartottunk, hogy a varázs megszűnik? Nem tudom. Később a telefonok is megritkultak, egy idő után már csak havonta egy-egy volt, majd meg is szűntek. Most annyi a kapcsolatunk, hogy az iwiw-en az ismerőseim között van. Ha akarom, felhívhatom, és ő is engem, minden bizonnyal örülnénk egymásnak, de nincs miért. A csók varázsa megmarad, többre nincs szükség :).