Nem elég, hogy a férjem nem tartott be egy megállapodást, és ezért csúnyán összevesztünk, és nagy nehézségek árán sikerült újra leülnünk normálisan beszélgetni és megállapodni.

Ehhez még jönnek a hisztis pasik. Az egyik azért hisztizik, mert nem akartam vele lefeküdni. A másik meg azért, mert rájött a féltékenységi roham, bár azt állítja, hogy nem féltékeny. Hát most játssza a durcás kisfiút én meg próbáljam kiengesztelni. A nagy semmiért egyébként.

Az is lehet, hogy K. is épp hisztis, ezt nem tudom, csak megérzés, talán holnap kiderül.

Egy hisztis pasi ezerszer rosszabb egy hisztis nőnél.

Finom vacsora, finom masszázs, finom szex, finom strandolás - "ha valaki lát minket, azt hiszi, a mézesheteket töltjük". Hát nagyjából így.

A Kedves undok volt. Én meg elsodródtam egy találkozásra a barátjával. És ott szembesültem a dilemmával: mi kell nekem pontosan? A Kedves, aki elsősorban a testemnek kell, de azért a lelkemnek is jól esik, vagy a Barát, aki a lelkemnek nagyon jót tenne, és nem mellesleg a testemnek sem ártana. Kell-e nekem választanom közülük? Az én erkölcseimnek már úgyis mindegy, a házasságomnak is, úgy tűnik, tehát jelenleg csak ezt a dilemmát kell feloldani. K(edves) nem tudja, hogy találkoztam B(arát)-vel, B. viszont tudja, mi van K. és közöttem. Azt mondta, zavarja ugyan, de túl tud rajta lépni. Most légy okos, Domokos.

Még soha nem volt ilyen férfi az életemben, aki ennyire oda volt minden porcikámért. A Kedves minden mozdulata, minden szava arról szól, hogy én pont így tetszem neki. Még a hasamat is szereti :). Azt mondja, nincs elég keze, hogy mindent megfogjon rajtam, amit szeretne. Ha elmegy mellettem, átölel, megcsókol vagy megsimogat, anélkül nem megy tovább. Ha rámnéz, mosolyog a szeme. És az enyém is, mert örülök, hogy van nekem. 

Nem tudom, hova tegyem a Kedves barátját. Az is megfordult a fejemben, hogy csak tesztelnek, mit reagálok. De szeretném, hogy ne így legyen, ez nem lenne jó játék. Mindenesetre tegnap is beszélgettem ezzel a baráttal és ma is. Tudja, hogy mi a helyzet, és érzi, hogy nem sok esélye van nálam, de azért szeretne velem találkozni. Hogy én mit szeretnék, azt nem tudom pontosan. Mert úgy érzem, lehetnénk barátok, de ő mást akar. Én viszont nem szeretnék tőle mást. Akkor viszont nem kéne abban a hitben ringatni, hogy lehet más is. Tehát nem kéne találkozni sem. Fogalmam sincs, mi lesz, mi legyen. Valahogy majd megoldom, vagy hagyom magam sodorni az árral, és megoldódik magától.

Úgy tűnik, a Kedves fontosabb, mint gondoltam.

Meglátogattam J.-t (már hónapokkal ezelőtt beterveztem), és azt hittem, minden olyan lesz, mint régen. De nem volt olyan. Először is nem akartam beszélni neki a Kedvesről, mert nem akartam bántani vele, pedig ő minden pasimról tud. De látta rajtam, hogy valamit titkolok, kiszedte belőlem. Azt mondta, nincs gond.

Első nap jó volt vele, úgy beszélgettünk, mint régen, és bár nem szeretkeztünk, de mindketten elégedetten mentünk aludni. Másnap valami történt. Azt mondta, látja a szememen, hogy nem akarok vele szeretkezni. Én azt hittem, akarok, de nem jött össze. Utána nagyon rosszul éreztem magam és sokat gondolkodtam, mi lehet a baj. Aztán rájöttem. Én J.-vel nem tudok "dugni", én vele szeretkezni szoktam. De most nem megy a szeretkezés és így a dugás sem. Más pasikkal tudok csak szexelni érzelmek nélkül, az belefér a Kedves mellett, de J. fontosabb annál, hogy vele is csak szex legyen érzelemmentesen. Érzelmekkel viszont a Kedves miatt nem fér bele. Most ezt neki is el kell valahogy mondanom, mert a barátságát nem akarom elveszíteni.

Ahogy mondtam, a hullámvasút aljáról fel lehet jönni, csak kell egy kis idő. Igaz, hogy nem találkoztunk majdnem egy hete, de sikerült tisztázni a félreértéseket, és sikerült pár percet beszélni is. Ehhez nem ártott az, hogy tegnap összefutottam a barátjával, aki természetesen beszámolt neki a beszélgetésünkről, és ezek után felhívott a Kedves azzal, hogy "hallom, megcsaltál" :). Annyira édes volt, ahogy kérdezősködött, mondta, hogy nem féltékeny, de minden szavából és a hangjából is az derült ki, hogy de bizony egy kicsit az.

Jövő héten össze tudnánk hozni egy kis kiruccanást vidékre, mondtam neki, azt mondta, végiggondolja, ha sikerül megoldania, akkor mehetünk. Jaj, nagyon jó lenne.

A soft tampon bevált. A felhelyezés nagyon simán ment. Használat közben a Kedves semmit nem vett észre, és nekem is nagyon kényelmes, természetes érzés volt. A kivétel okozott némi nehézséget, de ez inkább az én hülyeségem volt, ugyanis megpróbáltam rögtön kézzel leszedni, de aztán rájöttem, először nyomni kell, utána leguggolni és akkor simán kivehető. Egyszóval megtartjuk :). És még az ára is elfogadható, ahol én vettem, ott a darabonként csomagoltat 290 Ft-ért tudtam beszerezni. Még egy van itthon, ha szükséges lesz, majd veszek még. Egyébként nagyjából ugyanannyi ideig használható, mint egy normál tampon, nekem egy nem túl intenzív napon volt fenn kb. 5 óráig és még bírta volna, ha szükséges.

A Kedves is bevált :). Továbbra is úgy érzem, sőt, egyre erősödik ez az érzés, hogy azt találtam meg végre, amit/akit kerestem. Amit elmondott arról, hogy mit szeretne, azt teljes összhangban van azzal, amit én szeretnék. Még a kommunikáción kell egy kicsit javítani, mert nem érhető el könnyedén, de ezt majd holnap megbeszélem vele ebédszünetben.

Azt még ki kell találni, itthon mit mondok, hogy oldom meg a dolgot, de ez majd kialakul. Ezen most nem fogok aggódni, úgyis alig látom a férjemet, vagy ő nincs itthon, vagy én. Most inkább megpróbálom élvezni az új kapcsolat minden pillanatát.

Jó pár napja nem írtam már, nagyon el voltam foglalva. Alig van időm bármire, sok a meló, meg otthon is voltak történések.

Az utóbbi időben rájöttem arra, hogy vannak bizonyos kapcsolatok, amik nem tesznek nekem jót, ezeket valamilyen módon meg kell szakítani. Az ember persze nem szeret megsérteni senkit, ezért néha ez nagyon nehéz, de ha úgy látom, hogy hasznos lehet, akkor lépni kell. Most nagyon gondolkodom két olyan kapcsolaton is, ami szerintem számomra nem jó, sem a hangulatomnak nem tesz jót, sem a gondolkodásomnak. De nem tudom, hogyan vessen ezeknek véget. Mindkét esetben olyan emberről van szó, aki nem ért a szép szóból, számukra az, hogy "nekem ez így nem jó" nem jelent semmit, ragaszkodnak a saját céljaikhoz, elképzeléseikhez. És ami még rosszabb, próbálnak meggyőzni róla, hogy nekem is így jó. Pedig nem. Szóval most van egy kis küzdés, egyrészt saját magammal, másrészt velük. De ezt is megoldom.

Az utóbbi időben sokat javult a kapcsolatunk a férjemmel. Nem tökéletes, soha nem lesz az, de nagyságrendekkel jobb, mint néhány hónappal ezelőtt. Talán ez az oka annak, hogy igazából annyira nem érdekelnek most más pasik, nem keresem a szerelmet vagy a fellángolást, és azokkal sem nagyon keresem a kapcsolatot, akikkel egyébként szoktam. De érzem, hogy ez messze nem az, amire én vágyom, És tudom, hogy nem a férjem lesz az, aki nekem megadja azt, amire vágyom, pedig most tényleg jó vele.

Mostanában az egyetlen férfi, aki a férjemen kívül fel tud húzni, A.E., aki egyre inkább érdeklődik irántam, és hosszasan beszélgetünk, amikor tudunk. Többször is volt már olyan érzésem, hogy én most azonnal vele szeretnék lenni, odabújni hozzá és úgy beszélgetni. Mivel úgy éreztem, félreérti a vágyaimat, részletesen el is mondtam neki, mit érzek. Szeretnék vele lenni, érezni az ölelését, érezni a testét, de nem feltétlenül szeretnék vele szeretkezni. Tudom, hogy nagy eséllyel oda vezetne a beszélgetés, de nem ez lenne a cél. Az együttlét, az intimitás lenne a cél. Azt hiszem, megértette. És úgy érzem, ő is valami hasonlót érez, annyi különbséggel, hogy ő biztos benne, hogy oda vezetne...

Nem tudom pontosan, miért vagyok ennyire beindulva rá, talán azért, mert tudom, szinte semmi esély nincs arra, hogy a valóságban találkozzunk, és ezért "merek" vágyakozni rá ennyire. Ez a vágyakozás azért annyira nem jó, pont azért, mert esélytelen a beteljesedése. És így azért eléggé furcsa a dolog.