Pénteken egyszercsak fogtam magam és kimentem a repülőtérre, felültem egy gépre, és amikor leszálltam, egy hatalmas virágcsokorral várt rám... Együtt töltöttük a két napot, jóban-rosszban. Többször nézett rám hatalmas szemekkel és mondta, hogy "nem hiszem el, hogy itt vagy". Pedig ott voltam :). Kicsit beleláttam az életébe, jobban megismertem, jobban értem, mi miért történik. Remélem, hogy segít abban, hogy jól alakuljon minden. Néhány nap és itt lesz újra...

"Hiányzol. Veled akarok lenni. Meg akarlak ölelni. És nem gondolok semmire, csak rád."

Kommunikáció.

Nem olyan bonyolult ez. Nincs nekünk olyan sok elvárásunk. Viszont ha azt nem teljesítik, akkor jön a kombinálás és a hiszti. Ha késel a randiról, küldj egy sms-t, vagy hívd fel és jelezd, hogy ne aggódjon. Mert hidd el, aggódik! De mire odaérsz, már mindenfélét kikombinált és nem az aggodalmat látod az arcán, hanem a dühöt, amivel persze azt próbálja palástolni, hogy milyen nagyon szeret, de te ezt nem érted, hanem azt hiszed, hogy már megint csak hisztizik és féltékenykedik meg hasonlók. Pedig elsősorban aggódik. Csak utána jön a féltékenykedés.

Hallottam már annyi kifogást (lemerült a telefonom, nem volt térerő), de higgyétek el, meg lehet oldani. Még mindig léteznek telefonfülkék pl. Meg vannak barátok, meg egy csomó lehetőség jelezni, hogy később jövök, közbejött valami, dugóban ülök, akármi. Egy fél mondat, és lehiggadnak a kedélyek, és nem dühösen fogad, hanem kedvesen. Neked is jobb lesz, hidd el :).

Ha kérdez valamit, próbálj meg válaszolni. Ha nem is azonnal, hiszen elfoglalt lehetsz, de azért belátható időn belül. Különösen, ha úgy küldi az üzenetet, hogy látja, ha elolvasod (pl. Facebookon ez látszik, vagy WhatsApp-on is nagyjából kikövetkeztethető). Ha nem tudsz kimerítő választ adni, csak annyit írj, hogy "kicsit később írok, hiányzol" vagy valami hasonlót, és akkor vár türelmesen és nem küldi a további idegesítő üzeneteket és nem kezd el megint csak kombinálni.

A legrosszabb estém-reggelem az volt, amikor kérdeztem valamit, amire nem válaszolt (mint később kiderült, kicsit összezavarodott), én meg láttam, hogy olvasta, és csak vártam a választ egy ideig türelmesen, de mint tudjuk, a nem válasz is válasz, és elkezdtem további üzeneteket küldeni, amire végképp nem reagált. Volt egy szörnyű éjszakám, kezdődött a nap egy szörnyű reggellel, és fél 11-kor is csak azért írt, mert újra ráírtam, hogy ha nem válaszol, azt is tudom értelmezni. Na akkor írt és megbeszéltünk mindent. Értem én, hogy gondjai vannak meg elfoglalt, de főleg egy távkapcsolatban nagyon fontos a kommunikáció. Elég lett volna egy fél mondat este, hogy megnyugodjak és ne küldjek komplett monológot.

A legjobb pedig, amikor este 10-kor írtam egy jó éjszakát üzenetet, lefeküdtem aludni (nála korábban van egy órával), majd 11-kor jött tőle egy kedves szép álmokat kívánó üzenet azzal, hogy másnap beszélünk. Majd hajnali hatkor (már azon csodálkoztam, hogy korábban kelt, mint én, ráadásul nála még csak 5 óra volt) jöttek a következő üzenetek, amelyekben jó reggelt és szép napot kívánt, megígérte, hogy amint tud, jön és gondol rám. Ennyi, ezt még akár a wc-n ülve is meg lehet írni, és én mosolyogva ébredek, miután szuper jól aludtam, és türelmesen fogom várni a következő bejelentkezést, nem fogok hisztizni, hogy miért nem ír. Ennyire egyszerű.

Tessék kommunikálni! A nők mondják el egyérteműen, mi a bajuk (a pasik nem értik a célzásokat), a pasik meg jelezzék, ha eszükbe jutott a nő (mert hogy eszükbe jut, az tuti, csak a lustaság meg a nemtörődömség győz). Én nem akarok egész nap a telefonon lógni, én nem akarok tudni minden percéről és beszámolni sem akarok a saját pillanataimról, csak néha egy fél mondatot szeretnék, hogy lássam, gondol rám néha. Ennyit meg lehet tenni, nem?

... szerelmet terem?

Kért egy kis időt. Együtt akar velem lenni, de először el kell intézni a hivatalos ügyeket. Oké, értem. Csak annyit várok, hogy egy-két szót minden nap váltsunk. Remélem, ez menni fog. Hiányzik és ezt pontosan tudja. És megint jönnek azok a bizonyos mondatok, amelyek jobb kedvre derítenek ("szükségem van rád", "meg tudunk élni belőle?" és hasonlók). Igyekszem türelmes lenni. Szükségem van rá.

Egy rohadt jól felépített stratégia ... ez az oka annak, hogy x hetenként jelentkezik. Most már tudom, mit akar, és mi miért történt, történik. Három napom van arra, hogy kitaláljam, ebből a helyzetből hogyan lehet megmenekülni. Vajon mit ért "megsemmisítés" alatt?

STOP THE WORLD, I WANT TO GET OFF!!!!

Gondolkodtam, ha te és a gyerekeid velem élnétek ...-ban, nagyon jó lenne, nem bánnám.

Hogy mi????

Mindenki megbolondult tegnap?

Összefutottam egy érdekes pasival. Először csak azt gondoltam, kicsit keményebb az ágyban, ami nem is lett volna gond. De aztán kiderült, hogy ez a pasi bizony egy igazi Christian Gray*. Elmebeteg. Tuti.

Azt hiszi, hogy irányíthatja az egész életemet 2000 km távolságból. Nem is értem, hogy gondolja. Pedig amúgy értelmesnek, intelligensnek látszik és még gyengéd is tud lenni. Szóval van emberi oldala is. De ez a hatalom-mánia elég ijesztő. Szerencsére alig tud rólam valamit, úgyhogy most még ki lehet szállni a dologból, vagy esetleg befolyásolni egy kicsit, hogy nekem is jó legyen. De szerintem ő annyira elmebeteg, hogy ez nekem nem lehet jó. Tehát ki kell szállni.

Te jó ég, nem hittem, hogy ilyen emberek tényleg léteznek. És az a legszörnyűbb az egészben, hogy eléggé izgatja a fantáziámat ez az egész, de az eszemmel tudom, hogy ebbe nem szabad belemenni. Ez nem játék.

* A szürke ötven árnyalata

Különben egyedül maradhattok.

Megismerkedtem egy pasival néhány hete. Igazi barátságnak indult a dolog, bár bennem felmerült, hogy lehetne ebből szerelem is akár. Ő viszont azt mondta, nincs felkészülve egy szerelemre. Hát jó, akkor legyen barátság, esetleg extrákkal. Még nem teljesült be a dolog, nem sikerült még összehozni. De jókat beszélgettünk, és szépen alakult a dolog. De csak mint barátság.

Közben elkezdett valami más is alakulni az életemben, ami miatt őt egy picit hanyagoltam. Rákérdezett, mi történt. Elmondtam. Ezután közölte, hogy ő igazából többet akart tőlem, csak azt hitte, helyrehozzuk a férjemmel a házasságunkat és nem akart közénk állni. Mi van??? Ugyanazt akarta, mint én, csak nem mondta? És ezért lebeszéltem magam róla? Mi a fenéért nem bírta elmondani, hiszen tudta, hogy részemről szerelem is lehetne? Most meg magába van roskadva. De nem tudok segíteni rajta, én már nem tudok úgy érezni iránta, ahogy ő szeretné. Sajnálom, de erről lekésett. Lehet, hogy nem jön össze az alakuló kapcsolat sem, és őt is elveszítem. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha beszél az érzéseiről.

Úgy ölelt, mint aki hosszú ideje nem tette már ezt. Hálásnak tűnt azért, mert ott vagyok és boldoggá tehet. Ennyire magányosnak tűnő emberrel még sosem találkoztam. Kicsit ijesztő volt amellett, hogy nagyon jól esett a törődése. De nem igazán értettem, hogy lehet ennyire önzetlen. Amikor megkérdezte, hogy érzem magam, mondtam, hogy remekül, majd visszakérdeztem, hogy "és te?", mire azt válaszolta: "hogy érzed magad?", és csak ez volt fontos számára.

Sajnálom, hogy ennyire magányos...

Még a múlt héten szóltam a Kedvesnek, hogy lesz egy szabad estém, ha gondolja, töltsük együtt. Igazából csak egy halvány reményem volt, hogy ez fog történni, ezért nagyon meglepett, amikor hétfőn felhívott, hogy foglaljak le valahol egy szobát éjszakára.

Nagyon kedves kis szállodát találtunk nem messze a várostól, ahol még jacuzzi is rendelkezésünkre állt. Ki is használtuk rendesen, hogy rajtunk kívül épp senki nem akarta használni :). Hú, ha belegondolok, még most is megborzongok...

Aztán jacuzzi után folytattuk a szobában, ami megint csak hú volt... Most meg úgy érzem magam, mint akin átment az úthenger, alig látok ki a fejemen, álmos vagyok, izomlázam van, és nagyon nincs kedvem dolgozni :). Még sok-sok ilyet akarok!!!!