Az utóbbi időben sokat javult a kapcsolatunk a férjemmel. Nem tökéletes, soha nem lesz az, de nagyságrendekkel jobb, mint néhány hónappal ezelőtt. Talán ez az oka annak, hogy igazából annyira nem érdekelnek most más pasik, nem keresem a szerelmet vagy a fellángolást, és azokkal sem nagyon keresem a kapcsolatot, akikkel egyébként szoktam. De érzem, hogy ez messze nem az, amire én vágyom, És tudom, hogy nem a férjem lesz az, aki nekem megadja azt, amire vágyom, pedig most tényleg jó vele.

Mostanában az egyetlen férfi, aki a férjemen kívül fel tud húzni, A.E., aki egyre inkább érdeklődik irántam, és hosszasan beszélgetünk, amikor tudunk. Többször is volt már olyan érzésem, hogy én most azonnal vele szeretnék lenni, odabújni hozzá és úgy beszélgetni. Mivel úgy éreztem, félreérti a vágyaimat, részletesen el is mondtam neki, mit érzek. Szeretnék vele lenni, érezni az ölelését, érezni a testét, de nem feltétlenül szeretnék vele szeretkezni. Tudom, hogy nagy eséllyel oda vezetne a beszélgetés, de nem ez lenne a cél. Az együttlét, az intimitás lenne a cél. Azt hiszem, megértette. És úgy érzem, ő is valami hasonlót érez, annyi különbséggel, hogy ő biztos benne, hogy oda vezetne...

Nem tudom pontosan, miért vagyok ennyire beindulva rá, talán azért, mert tudom, szinte semmi esély nincs arra, hogy a valóságban találkozzunk, és ezért "merek" vágyakozni rá ennyire. Ez a vágyakozás azért annyira nem jó, pont azért, mert esélytelen a beteljesedése. És így azért eléggé furcsa a dolog.