Kezd kialakulni valamiféle érzékenységem, egyre hamarabb rájövök, ha valaki vetít.

Az előző posztban említett "úriember" megpróbált felhívni telefonon, hogy megmagyarázza a dolgokat, de nem akartam beszélni neki. Megírtam, hogy bizonyítsa be az őszinteségét. Azóta semmiféle üzenetet nem kaptam.

Közben egy másik férfinál is rájöttem némi füllentésre. Egyelőre csak egy kisebbre, ami nem is túl súlyos, de ha továbbiak is kiderülnek, ő is lapátra kerül. Pedig annyira jól néz ki! De hát utálom, ha hülyének néznek, úgyhogy simán lemondok róla, ha úgy látom jónak.

Hónapok óta kitartóan írja a szerelmes leveleket. Többször elmondta már, hogy én vagyok élete nagy szerelme, és soha nem fog lemondani rólam, feleségül akar venni és gyereket is akar. Fényképet csak az elején küldött, azóta hiába kérem, nem kapok. Az internet kapcsolata állítólag nem elég  stabil a webcamerás beszélgetéshez, a küldött képek egészen kicsik, alig látom rajta az arcát. Többször felhívott telefonon, de valahogy a hangja és a képek nem illenek össze. De igazán gyanús akkor lett a dolog, amikor egyik levelében arról írt, hogy rákja volt, aztán amikor rákérdeztem, hogy mi történt, nem értette, miről beszélek. Ekkor (a már korábban bevált módszerrel) rákerestem az e-mailje egyik részletére (idézőjelekkel) és mondanom sem kell, egy csomó ismerős mondatot találtam a neten. Ráadásul jó néhányat olyan fórum oldalakon, ahol arra hívják fel a figyelmet, milyen szöveggel próbálnak pénzhez jutni az afrikaiak. 

Nem tudom, mi lehet a célja. Hónapokig udvarol, hogy végül pénzt csaljon ki tőlem? Létezik, hogy ennyire kitartó lenne? Pénzt tőlem biztos nem fog kapni, ha lenne, sem adnék, de mivel nincs, így egyáltalán nem érzem kockázatosnak a dolgot. De arra azért kíváncsi lennék, mit is akar tőlem. Megkérdeztem tőle, hogy ki ő és mit akar, megírtam, hogy rátaláltam a leveleinek részleteire. Fog-e válaszolni? És ha igen, mit? Azt hiszem, a mai napon kaptam egy nagyon fontos dilemmára megoldást, és ennek most örülök. De azt nagyon utálom, ha hülyének néznek. 

Néha úgy érzem, az emberek megbolondultak. Mindenhol azt hallani, hogy a lányok azt várják, hogy a fiúk megkérjék a kezüket, de a fiúk nem akarnak elköteleződni, és ez milyen rossz. Én meg itt ülök, (még) férjnél vagyok, és egy hét alatt négyen (!) kérik meg a kezemet. Mégis hogy???? Ezek közül kettő úgy, hogy nagyjából két hete kezdtünk el levelezni. Igen, levelezni. Soha nem találkoztunk, soha nem beszéltünk telefonon. Néhány fénykép, néhány e-mail, és halálosan komolyan megkéri a kezemet. Amikor meg nemet mondok, nem érti, és sértődötten búcsúzik el. És valószínűleg otthon ül, néz ki a fejéből és nem érti, hogy ez a közép-európai nő miért nem csapott le arra a hihetetlen nagy lehetőségre, amit egy amerikai férj jelent számára.

A harmadikkal legalább már egy fél éve tart a levelezés, meg telefonon is beszéltünk, ennek ellenére nem igazán értem a kérését, és ezt már el is mondtam neki, de ő azért kitartó, és tervezi a közeljövőben a találkozásunkat, meg a távolabbi jövőben a közös életünket. Még közös gyereket is akar. Hát azért ahhoz nekem is lesz pár szavam...

A negyediknek van a leginkább alapja a lánykéréshez, mert vele karácsony óta mondjuk úgy, együtt vagyunk. Igaz, hogy kicsit másképp gondoljuk ezt a kapcsolatot, mint ahogy kiderült, mert részemről ez nem szerelem, de úgy tűnik, részéről igen. Szerencsére ő legalább tisztában van a helyzettel, és a következőképpen hangzott el: szeretnélek feleségül venni, de tudom, hogy ez most lehetetlen. És persze ő is szeretne közös gyereket. Jajj. Megbolondultak ezek a férfiak? Eszem ágában sincs férjhez menni.

Kellett nekem mondani, hogy nem történik semmi.

Tegnap délután jött egy e-mail, amikor megláttam, majdnem kiesett a szívem a helyéről. És ez nem volt jó érzés. Az ex írt. Volt benne egy szép nagy szúrás, de amúgy normális hangnemben megint (nem is csodálkozom) segítséget kért. Nem, nem akarok segíteni neki. Szálljon le rólam egyszer és mindenkorra. Tegnap mégis megtettem, amit kért, mert nem csak neki segítettem vele, hanem másnak is. Elintéztem pár telefont. Ő közben írogatta az e-maileket és miközben írta, hogy mi az üzleti problémája, nagyjából elmesélte, milyen egyéb dolgai vannak. Mintha az engem annyira érdekelne. Nem is reagáltam semmire. A lényegre szorítkozva leírtam neki, amit megtudtam és elintéztem, és semmi mást nem írtam. Az utolsó e-mailjében azt írta, hogy majd 2 óra múlva ír. Hála istennek ez azóta sem történt meg. Remélem, felfogja végre, hogy nem akarom, hogy bármilyen kicsi része legyen az életemnek. Ha sikerül elintéznie azt, amit most akar, akkor talán sikerül megszabadulni tőle örökre, mert akkor elhagyja ezt az országot. Csak két dologtól félek: az egyik, hogy ez sokáig tart, a másik pedig hogy szereti Magyarországot, és vannak itt barátai, szóval szerintem fog még visszajárni ide. De ez sem érdekel, csak engem hagyjon békén most már, örökre.

Reggel a vonaton K.P.-vel, mintha nem is telt volna el majdnem két év, jókat nevetgélünk. Nagyon ritkán futunk össze, de az pont elég.

Délelőtt telefonon K.-val, aki közli, hogy sokat gondol rám, és jövő héten találkozni szeretne. Rendben, részemről semmi akadálya, miért ne? Vele mindig nagyon jó volt, és ez a kihagyott pár hónap még jót is fog tenni szerintem.

Ami nekem egyre jobban hiányzik a férfiakból, az a korrektség. Nem várom én el senkitől, hogy szerelmes legyen vagy udvaroljon, de ha teszi, akkor tegye korrekten. Nem várok el virágot a randin, ha nem jön szívből. Nem kell a körítés. Ha csak szexet szeretne, azt is lehet szépen tálalni, és lehet, hogy megkapja mindenféle túlzásba vitt körítés nélkül. Amennyiben viszont udvarol és szépeket mond és "egyetlenem"-nek, meg "szerelmem"-nek nevez, akkor azt hiszem, joggal várhatom el, hogy ez a kapcsolat nem csak a szexről fog szólni. Illetve én így gondolom. Úgy tűnik, a férfiak nagy része nem így gondolja. Elég szomorú.

A barátnőmmel egyetemben regisztráltunk egy magyar társkereső oldalra, próba - szerencse alapon. Most napok óta röhögünk a pasikon. Komolyan, némelyik hihetetlen. Van, aki olyan szinten van elszállva magától, hogy csak és kizárólag tökéletes nővel hajlandó szóba állni, de amikor képet kér tőle az ember, akkor hirtelen visszakozik. Lehet, hogy ő nem olyan tökéletes? Van, aki egy fél arckép alapján kijelenti, hogy "kívánlak". Hát ja, végül is lyuk - lyuk, mindegy, milyen a hozzá tartozó test, nem?

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy normális férfiak is előfordulnak, vannak, akik nagyon intelligensen közelítenek az emberhez. Volt néhány olyan házas ember, akik a barátnőmet megkörnyékezték, ő mindenkinek visszaírta, hogy ne haragudj, de házas emberrel nem kezdek. A válasz minden esetben nagyon udvarias és kedves volt, megköszönték a válaszát, és normális hangnemben elköszöntek.

Olyan is akadt, aki mindkettőnknek csapta a szelet, pedig egyáltalán nem hasonlítunk egymásra, sem külsőleg, sem belsőleg. Elég hamar sikerült is mindkettőnknek "megszabadulni" tőle. Összességében eddig még sok sikert nem könyvelhetek el, érdeklődők vannak, de van egy olyan érzésem, hogy nem ott fogom megtalálni az igazit. Persze semmi sem kizárt :). Addig is jól szórakozom.

Az utóbbi időben elég óvatos vagyok, nagyon figyelek minden jelre, ami arra mutat, hogy valaki vetít vagy több vasat tart a tűzben, vagy bármi hasonló huncutságot követ el. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenre azonnal ugrok, mert úgy gondolom, nem szabad senkit azért büntetni, amit más követett el, és ő talán nem, de tényleg figyelek és a megbotlás után általában csak egy újabb esélyt adok az illetőnek.

Egy nagyon jóképű és alapjában véve szimpatikus pasi próbálta csapni nekem a szelet, persze egyelőre csak neten keresztül, e-mailen és chaten, illetve nagy ritkán telefonon. Volt egy-két dolog, ami nem annyira tetszett benne, de úgy gondoltam, adok egy esélyt, hátha igazat mond és hátha jó fej az életben, előbb-utóbb kiderül. Néhány napja küldött egy hosszú szerelmes levelet, ami nagyon szépen volt megírva, és ettől persze gyanús is volt a dolog, de túlléptem rajta, nem foglalkoztam vele nagyon. Ma reggel újra megkaptam tőle ugyanazt a levelet. Rögtön írtam is neki, hogy ezt már egyszer elküldted, vajon hány nőnek még rajtam kívül (mert hiszen ha kétszer küldi, az azt jelenti, elfelejtette, hogy már küldte, ergó valószínűleg többször is küldi naponta). Letagadta, hogy korábban küldte volna, azt állította, ma reggel írta. Szembesítettem vele, hogy korábban már küldte (továbbítottam neki korábbi levelét), ennek ellenére tagadott. Akkor úgy gondoltam, kicsit kutakodom, mert ez nagyon nem az ő stílusa. Gyanúm beigazolódott, a levelet a netről szedte, öt különbözőből ollózta össze. Elküldtem neki a linkeket, és kértem, hogy felejtsen el, ne nézzen hülyének, keressen más balekot, de azért ezt lehetőleg más nőkkel ne tegye meg. Ezek után még mindig tagadott. Annyira szánalmas, nem?

Tudtam, hogy addig jó nekem, amíg nem tudok az exről semmit. Tegnap este 11 után jött tőle egy elég csúnya stílusú e-mail, amitől ideges lettem és alig tudtam aludni. Természetesen nem reagáltam a levelére, de azért zavart a dolog.

Aztán ma jött egy üzleti témájú töknormális hangvételű levél, amire egy rövid mondatban reagáltam. A válaszomat megint csak normális hangnemben köszönte meg. Bár tudnám, miért kell néha megbolondulnia? Azt egyértelműen eldöntöttem, hogy csak és kizárólag üzleti levelekre válaszolok, csak és kizárólag a feltétlenül szükséges hosszúságú levélben. Remélem, nagyon kevés ilyenre lesz szükség és hamarosan akár el is felejthetem, hogy az életem része volt egy rövid ideig. 

Ma felhívott K., hogy boldog karácsonyt kívánjon :). Jól esett a hívása. Kérdezte, mi újság, elmondtam neki, mi a helyzet. Azt mondta, az ünnepek után majd hív. Kíváncsian várom.