Ha eljutunk odáig, hogy beszélgessünk a férjemmel, egyre közelebb kerülünk a válás gondolatához. Ez az egész valahol megnyugtató, mert legalább már eljutunk valahova, de persze ijesztő is, hiszen nem erre készül az ember, amikor házasodásra adja a fejét.

Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy ez a házasság már menthetetlen, a kérdés már csak az, mikor fogjuk azt mondani, hogy így nem folytatjuk tovább. Egyelőre még sok oka van annak, hogy nem mondjuk ki, még akár annak a lehetősége is fennáll, hogy valami csoda folytán javul a helyzet, de természetesen elsősorban a gyerekek miatt nem fogjuk elsietni a döntést.

Vannak napok, amikor egészen jól érzem magam, és el tudom képzelni az élemet teljesen másképp is. Más napokon viszont nagyon utálom magamat és fogalmam sincs, hogy fogom megoldani. Ma sajnos ez utóbbi az igaz :(. Remélem, holnap egy jobb hét kezdődik.

A Kedves undok volt. Én meg elsodródtam egy találkozásra a barátjával. És ott szembesültem a dilemmával: mi kell nekem pontosan? A Kedves, aki elsősorban a testemnek kell, de azért a lelkemnek is jól esik, vagy a Barát, aki a lelkemnek nagyon jót tenne, és nem mellesleg a testemnek sem ártana. Kell-e nekem választanom közülük? Az én erkölcseimnek már úgyis mindegy, a házasságomnak is, úgy tűnik, tehát jelenleg csak ezt a dilemmát kell feloldani. K(edves) nem tudja, hogy találkoztam B(arát)-vel, B. viszont tudja, mi van K. és közöttem. Azt mondta, zavarja ugyan, de túl tud rajta lépni. Most légy okos, Domokos.

Még soha nem volt ilyen férfi az életemben, aki ennyire oda volt minden porcikámért. A Kedves minden mozdulata, minden szava arról szól, hogy én pont így tetszem neki. Még a hasamat is szereti :). Azt mondja, nincs elég keze, hogy mindent megfogjon rajtam, amit szeretne. Ha elmegy mellettem, átölel, megcsókol vagy megsimogat, anélkül nem megy tovább. Ha rámnéz, mosolyog a szeme. És az enyém is, mert örülök, hogy van nekem. 

Nem tudom, hova tegyem a Kedves barátját. Az is megfordult a fejemben, hogy csak tesztelnek, mit reagálok. De szeretném, hogy ne így legyen, ez nem lenne jó játék. Mindenesetre tegnap is beszélgettem ezzel a baráttal és ma is. Tudja, hogy mi a helyzet, és érzi, hogy nem sok esélye van nálam, de azért szeretne velem találkozni. Hogy én mit szeretnék, azt nem tudom pontosan. Mert úgy érzem, lehetnénk barátok, de ő mást akar. Én viszont nem szeretnék tőle mást. Akkor viszont nem kéne abban a hitben ringatni, hogy lehet más is. Tehát nem kéne találkozni sem. Fogalmam sincs, mi lesz, mi legyen. Valahogy majd megoldom, vagy hagyom magam sodorni az árral, és megoldódik magától.

Úgy tűnik, a Kedves fontosabb, mint gondoltam.

Meglátogattam J.-t (már hónapokkal ezelőtt beterveztem), és azt hittem, minden olyan lesz, mint régen. De nem volt olyan. Először is nem akartam beszélni neki a Kedvesről, mert nem akartam bántani vele, pedig ő minden pasimról tud. De látta rajtam, hogy valamit titkolok, kiszedte belőlem. Azt mondta, nincs gond.

Első nap jó volt vele, úgy beszélgettünk, mint régen, és bár nem szeretkeztünk, de mindketten elégedetten mentünk aludni. Másnap valami történt. Azt mondta, látja a szememen, hogy nem akarok vele szeretkezni. Én azt hittem, akarok, de nem jött össze. Utána nagyon rosszul éreztem magam és sokat gondolkodtam, mi lehet a baj. Aztán rájöttem. Én J.-vel nem tudok "dugni", én vele szeretkezni szoktam. De most nem megy a szeretkezés és így a dugás sem. Más pasikkal tudok csak szexelni érzelmek nélkül, az belefér a Kedves mellett, de J. fontosabb annál, hogy vele is csak szex legyen érzelemmentesen. Érzelmekkel viszont a Kedves miatt nem fér bele. Most ezt neki is el kell valahogy mondanom, mert a barátságát nem akarom elveszíteni.

Na ez az, amiből elegem van. A hullámvasút. Hogy az egyik pillanatban úgy érzem, minden oké, a következőben meg úgy érzem, semmi sincs rendben. Jön egy kérdés, és én teljes letargiába esek, mert nem tudok válaszolni. Vagy nem veszi fel a telefont, és elkezdek mindenféle hülye dolgokat kitalálni. Pedig valószínűleg minden oké, csak hát pasi a lelkem, egy egyszerű pasi, aki nem érzi, hogy nekem arra van szükségem, hogy tudjak vele kommunikálni, hogy választ kapjak a kérdéseimre. Ő meg szerintem úgy érzi, hogy minden oké, elmondta párszor, hogy odavan értem, ennyi elég is lesz. Nem akarok túl sok sem lenni, de ennyi pont nem elég, egy kicsit több beszélgetés nem ártana. De most távol vagyunk egymástól, így még ebédszünet sincs, 250 km távolságból azt kicsit bonyolult lenne megoldani. Tudom, hogy holnap vagy holnapután találkozunk, most mégis a hullámvasút alján vagyok és jó lenne innen kimászni sürgősen, mert jobban szeretem magam mosolygósan. Úgy, ahogy hétfőn voltam, amikor azt mondta a kolléganőm: "te ragyogsz". Ragyogni akarok újra. Folyamatosan. És ez főleg rajtam múlik, nem a Kedvesen.

A soft tampon bevált. A felhelyezés nagyon simán ment. Használat közben a Kedves semmit nem vett észre, és nekem is nagyon kényelmes, természetes érzés volt. A kivétel okozott némi nehézséget, de ez inkább az én hülyeségem volt, ugyanis megpróbáltam rögtön kézzel leszedni, de aztán rájöttem, először nyomni kell, utána leguggolni és akkor simán kivehető. Egyszóval megtartjuk :). És még az ára is elfogadható, ahol én vettem, ott a darabonként csomagoltat 290 Ft-ért tudtam beszerezni. Még egy van itthon, ha szükséges lesz, majd veszek még. Egyébként nagyjából ugyanannyi ideig használható, mint egy normál tampon, nekem egy nem túl intenzív napon volt fenn kb. 5 óráig és még bírta volna, ha szükséges.

A Kedves is bevált :). Továbbra is úgy érzem, sőt, egyre erősödik ez az érzés, hogy azt találtam meg végre, amit/akit kerestem. Amit elmondott arról, hogy mit szeretne, azt teljes összhangban van azzal, amit én szeretnék. Még a kommunikáción kell egy kicsit javítani, mert nem érhető el könnyedén, de ezt majd holnap megbeszélem vele ebédszünetben.

Azt még ki kell találni, itthon mit mondok, hogy oldom meg a dolgot, de ez majd kialakul. Ezen most nem fogok aggódni, úgyis alig látom a férjemet, vagy ő nincs itthon, vagy én. Most inkább megpróbálom élvezni az új kapcsolat minden pillanatát.

Hosszú ebédszünet. Még hosszabb ebédszünet. Ha így folytatom, előbb-utóbb feltűnik valakinek. Át kell tenni a randikat másik időpontra. De akkor meg otthon magyarázkodhatok, mire fel ez a sok túlóra mostanában. De az is lehet, hogy ... á, majd meglátjuk.

A lényeg, hogy ez nagyon jó most. Nem értem, mire fel ilyen hatalmas sebességgel haladunk, de természetes, hogy ez történik. Az okát még nem értem, de tudom, hogy így kell lennie. Előbb-utóbb az oka is kiderül. Addig igyekszem a legtöbb jót kihozni belőle, élvezni minden pillanatot.

Nem akarom elkiabálni, de lehet, hogy megtaláltam azt, amit/akit kerestem. Régen éreztem már ilyet. Már első látásra egyértelmű volt, hogy ez működni fog, és ez az érzés csak fokozódott, ahogy telt az idő, pedig csak ebédeltünk. Holnap is fogunk...

Az utóbbi időben sokat javult a kapcsolatunk a férjemmel. Nem tökéletes, soha nem lesz az, de nagyságrendekkel jobb, mint néhány hónappal ezelőtt. Talán ez az oka annak, hogy igazából annyira nem érdekelnek most más pasik, nem keresem a szerelmet vagy a fellángolást, és azokkal sem nagyon keresem a kapcsolatot, akikkel egyébként szoktam. De érzem, hogy ez messze nem az, amire én vágyom, És tudom, hogy nem a férjem lesz az, aki nekem megadja azt, amire vágyom, pedig most tényleg jó vele.

Mostanában az egyetlen férfi, aki a férjemen kívül fel tud húzni, A.E., aki egyre inkább érdeklődik irántam, és hosszasan beszélgetünk, amikor tudunk. Többször is volt már olyan érzésem, hogy én most azonnal vele szeretnék lenni, odabújni hozzá és úgy beszélgetni. Mivel úgy éreztem, félreérti a vágyaimat, részletesen el is mondtam neki, mit érzek. Szeretnék vele lenni, érezni az ölelését, érezni a testét, de nem feltétlenül szeretnék vele szeretkezni. Tudom, hogy nagy eséllyel oda vezetne a beszélgetés, de nem ez lenne a cél. Az együttlét, az intimitás lenne a cél. Azt hiszem, megértette. És úgy érzem, ő is valami hasonlót érez, annyi különbséggel, hogy ő biztos benne, hogy oda vezetne...

Nem tudom pontosan, miért vagyok ennyire beindulva rá, talán azért, mert tudom, szinte semmi esély nincs arra, hogy a valóságban találkozzunk, és ezért "merek" vágyakozni rá ennyire. Ez a vágyakozás azért annyira nem jó, pont azért, mert esélytelen a beteljesedése. És így azért eléggé furcsa a dolog.