Megint összefutottam egy érdekes fazonnal. Gondoltam, már az elején tisztázom, hogy nem szeretnék belemenni egy olyan kapcsolatba, aminek a vége az lesz, hogy át akarnak verni. Erre elkezdett gyanúsítgatni, hogy én vagyok a csaló, és csak akkor hisz nekem, ha küldök neki egy képet, amin meztelenül (!!!!) vagyok, és a kezemben az országom egyik pénze, hogy lássa, tényleg az vagyok, akinek mondom magam. Erre persze elküldtem melegebb éghajlatra (mondjuk az nehéz volt, mert Dél-Afrikánál délebbre nem nagyon küldhetem), hogy mégis mit képzel. Erre azt mondta, hogy ezek szerint csaló vagyok. 

Még megírtam neki a véleményemet, aztán elhajtottam. Vagy perverz, vagy hülye, vagy ő a csaló, és ezzel akarta védeni magát. Tudta, hogy úgysem teszem meg, és így ő sem bukik le. Így tudott kihátrálni lebukás előtt. Hihetetlen milyen emberek vannak. 

Klasszikus csalás célpontja lettem. Nem mondom, hogy áldozata, mert ahhoz túlságosan észnél vagyok, és már egy ideje gyanús dolgok sorozatát fedeztem fel, és szépen összeraktam a képet, előre tudtam, mi lesz a következő lépés, meg sem lepődtem a mai levélen. De leírom az egészet sorjában. 

Vagy fél éve kezdődött, kedves udvarló levelekkel. Amerikai fehér férfi, mérnök ember, egy gyerekkel, özvegy. Elkezdtünk levelezni, kicsit szkeptikus voltam, de adtam egy esélyt neki és magamnak is. Voltak kisebb hullámvölgyek, de annyira kitartó volt, hogy mindig ment tovább a dolog. Néhány hónapja Afrikában vállalt munkát, kb. fél éves projekt azt mondta, ha ott végez, jön hozzám és milyen boldogok leszünk együtt. "Hiszem ha látom", de hagytam, hadd lelkesedjen, ki tudja, akár még igaz is lehet. Karácsony környékén beszélt egy támadásról, ami a szállodájában érte, és ami után pár napot kórházban töltött, kirabolták. Nem kért semmit, sőt, azt mondta, elküldi nekem a csekket, amit a megbízójától kap. Nem akartam, nem is küldte. Múlt héten lebukott az internetről szedett szerelmes levelekkel, jó pár napig nem szóltam hozzá, aztán váltottunk pár szót. Úgy tűnik, gyorsítani akart a dolgon, nem akarta kockáztatni, hogy újra kiakadok rá. Ma megírta, hogy végzett a projekttel, megkapta a pénzét, két héten belül jön hozzám. De a pénzét nem akarja ő szállítani, mert nem akar rablás áldozatává válni újra. Ezért úgy döntött, elküldi nekem a 750.000 dollárt (!) egy ENSZ diplomatával, olyan csomagban, amiről nem látszik, mi van benne, a diplomata sem fogja tudni. Megadta a nevét, e-mail címét (hotmailes cím!), hogy küldjek egy e-mailt az adataimmal (pontos lakáscím, oda hozzák a csomagot), fényképpel. 

Visszaírtam neki, hogy jó próbálkozás, de ne nézzen hülyének, felejtsen el. Azóta semmi reakció. Nem tudom, mit akart ezzel, kiraboltatni, vagy kábszert küldeni a csomagban, vagy esetleg rám fogni, hogy megloptam. Fogalmam sincs, és nem is fogom megtudni soha. 

Folyamatban van egy másik dolog, ami még nem biztos, hogy csalás, de egyre inkább úgy érzem az. Ha az is lezárul (most már kivárom, mi lesz a vége, nem buktatom le időnek előtte), azt is elmesélem. 

Hihetetlen, milyen trükköket alkalmaznak egyesek és belegondolva, simán hihetők a dolgok, ha megfelelő személyt találnak célpontként. Azaz 40 körüli magányos nőt, aki befolyásolható és nagyon szeretne szeretve lenni. Simán elhiszi a dolgokat, hiszen gyönyörű szerelmes leveleket írnak és boldog életet ígérnek (nagy házat, közös gyereket). Fényképet persze küldenek, de a webcamera valahogy sosem működik. Létezik, és úgy tűnik, használni is akarja, de sosem megy. Ki tudja, kinek a fényképeivel próbálkozik. 

Kezd kialakulni valamiféle érzékenységem, egyre hamarabb rájövök, ha valaki vetít.

Az előző posztban említett "úriember" megpróbált felhívni telefonon, hogy megmagyarázza a dolgokat, de nem akartam beszélni neki. Megírtam, hogy bizonyítsa be az őszinteségét. Azóta semmiféle üzenetet nem kaptam.

Közben egy másik férfinál is rájöttem némi füllentésre. Egyelőre csak egy kisebbre, ami nem is túl súlyos, de ha továbbiak is kiderülnek, ő is lapátra kerül. Pedig annyira jól néz ki! De hát utálom, ha hülyének néznek, úgyhogy simán lemondok róla, ha úgy látom jónak.

Hónapok óta kitartóan írja a szerelmes leveleket. Többször elmondta már, hogy én vagyok élete nagy szerelme, és soha nem fog lemondani rólam, feleségül akar venni és gyereket is akar. Fényképet csak az elején küldött, azóta hiába kérem, nem kapok. Az internet kapcsolata állítólag nem elég  stabil a webcamerás beszélgetéshez, a küldött képek egészen kicsik, alig látom rajta az arcát. Többször felhívott telefonon, de valahogy a hangja és a képek nem illenek össze. De igazán gyanús akkor lett a dolog, amikor egyik levelében arról írt, hogy rákja volt, aztán amikor rákérdeztem, hogy mi történt, nem értette, miről beszélek. Ekkor (a már korábban bevált módszerrel) rákerestem az e-mailje egyik részletére (idézőjelekkel) és mondanom sem kell, egy csomó ismerős mondatot találtam a neten. Ráadásul jó néhányat olyan fórum oldalakon, ahol arra hívják fel a figyelmet, milyen szöveggel próbálnak pénzhez jutni az afrikaiak. 

Nem tudom, mi lehet a célja. Hónapokig udvarol, hogy végül pénzt csaljon ki tőlem? Létezik, hogy ennyire kitartó lenne? Pénzt tőlem biztos nem fog kapni, ha lenne, sem adnék, de mivel nincs, így egyáltalán nem érzem kockázatosnak a dolgot. De arra azért kíváncsi lennék, mit is akar tőlem. Megkérdeztem tőle, hogy ki ő és mit akar, megírtam, hogy rátaláltam a leveleinek részleteire. Fog-e válaszolni? És ha igen, mit? Azt hiszem, a mai napon kaptam egy nagyon fontos dilemmára megoldást, és ennek most örülök. De azt nagyon utálom, ha hülyének néznek. 

... ennek a kínszenvedésnek a férjemmel. Már annyira szeretnék hivatalosan elválni tőle, mert egyre gyakrabban megy az agyamra, de amíg nem sikerül megegyezni, addig óvatosnak kell lennem. De nem tudok minden mellett elmenni szó nélkül, egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy abszolút figyelmetlen, egyszerűen nincs tekintettel arra, hogy a tetteivel milyen nehézségeket okoz néha. És ha szólok, nem érti, mi a bajom. Megőrülök tőle. Isteni szerencse, hogy nem vagyunk napi kapcsolatban. 

Néha úgy érzem, az emberek megbolondultak. Mindenhol azt hallani, hogy a lányok azt várják, hogy a fiúk megkérjék a kezüket, de a fiúk nem akarnak elköteleződni, és ez milyen rossz. Én meg itt ülök, (még) férjnél vagyok, és egy hét alatt négyen (!) kérik meg a kezemet. Mégis hogy???? Ezek közül kettő úgy, hogy nagyjából két hete kezdtünk el levelezni. Igen, levelezni. Soha nem találkoztunk, soha nem beszéltünk telefonon. Néhány fénykép, néhány e-mail, és halálosan komolyan megkéri a kezemet. Amikor meg nemet mondok, nem érti, és sértődötten búcsúzik el. És valószínűleg otthon ül, néz ki a fejéből és nem érti, hogy ez a közép-európai nő miért nem csapott le arra a hihetetlen nagy lehetőségre, amit egy amerikai férj jelent számára.

A harmadikkal legalább már egy fél éve tart a levelezés, meg telefonon is beszéltünk, ennek ellenére nem igazán értem a kérését, és ezt már el is mondtam neki, de ő azért kitartó, és tervezi a közeljövőben a találkozásunkat, meg a távolabbi jövőben a közös életünket. Még közös gyereket is akar. Hát azért ahhoz nekem is lesz pár szavam...

A negyediknek van a leginkább alapja a lánykéréshez, mert vele karácsony óta mondjuk úgy, együtt vagyunk. Igaz, hogy kicsit másképp gondoljuk ezt a kapcsolatot, mint ahogy kiderült, mert részemről ez nem szerelem, de úgy tűnik, részéről igen. Szerencsére ő legalább tisztában van a helyzettel, és a következőképpen hangzott el: szeretnélek feleségül venni, de tudom, hogy ez most lehetetlen. És persze ő is szeretne közös gyereket. Jajj. Megbolondultak ezek a férfiak? Eszem ágában sincs férjhez menni.

Kellett nekem mondani, hogy nem történik semmi.

Tegnap délután jött egy e-mail, amikor megláttam, majdnem kiesett a szívem a helyéről. És ez nem volt jó érzés. Az ex írt. Volt benne egy szép nagy szúrás, de amúgy normális hangnemben megint (nem is csodálkozom) segítséget kért. Nem, nem akarok segíteni neki. Szálljon le rólam egyszer és mindenkorra. Tegnap mégis megtettem, amit kért, mert nem csak neki segítettem vele, hanem másnak is. Elintéztem pár telefont. Ő közben írogatta az e-maileket és miközben írta, hogy mi az üzleti problémája, nagyjából elmesélte, milyen egyéb dolgai vannak. Mintha az engem annyira érdekelne. Nem is reagáltam semmire. A lényegre szorítkozva leírtam neki, amit megtudtam és elintéztem, és semmi mást nem írtam. Az utolsó e-mailjében azt írta, hogy majd 2 óra múlva ír. Hála istennek ez azóta sem történt meg. Remélem, felfogja végre, hogy nem akarom, hogy bármilyen kicsi része legyen az életemnek. Ha sikerül elintéznie azt, amit most akar, akkor talán sikerül megszabadulni tőle örökre, mert akkor elhagyja ezt az országot. Csak két dologtól félek: az egyik, hogy ez sokáig tart, a másik pedig hogy szereti Magyarországot, és vannak itt barátai, szóval szerintem fog még visszajárni ide. De ez sem érdekel, csak engem hagyjon békén most már, örökre.

Kissé unalmasnak tűnhet az életem a külső szemlélők számára. Nem nagyon történik semmi, csak végzem a dolgom, intézem az ügyeimet. Pasik vannak ugyan a láthatáron, de igazából semmi említésre méltó esemény nem történt az elmúlt néhány hétben. Van alakuló kapcsolat, ami akár komoly is lehet. Van a múltból újra előbukkanó szerető, akivel még bármi megtörténhet. De ha jobban megnézzük, tényleg nem történik semmi említésre méltó. Ezért is nem írok ide mostanában túl gyakran. Lehet, hogy a jövőben ez majd másképp lesz, egyelőre nem ígérek semmit :).

Reggel a vonaton K.P.-vel, mintha nem is telt volna el majdnem két év, jókat nevetgélünk. Nagyon ritkán futunk össze, de az pont elég.

Délelőtt telefonon K.-val, aki közli, hogy sokat gondol rám, és jövő héten találkozni szeretne. Rendben, részemről semmi akadálya, miért ne? Vele mindig nagyon jó volt, és ez a kihagyott pár hónap még jót is fog tenni szerintem.