Ami nekem egyre jobban hiányzik a férfiakból, az a korrektség. Nem várom én el senkitől, hogy szerelmes legyen vagy udvaroljon, de ha teszi, akkor tegye korrekten. Nem várok el virágot a randin, ha nem jön szívből. Nem kell a körítés. Ha csak szexet szeretne, azt is lehet szépen tálalni, és lehet, hogy megkapja mindenféle túlzásba vitt körítés nélkül. Amennyiben viszont udvarol és szépeket mond és "egyetlenem"-nek, meg "szerelmem"-nek nevez, akkor azt hiszem, joggal várhatom el, hogy ez a kapcsolat nem csak a szexről fog szólni. Illetve én így gondolom. Úgy tűnik, a férfiak nagy része nem így gondolja. Elég szomorú.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem.

A barátnőmmel egyetemben regisztráltunk egy magyar társkereső oldalra, próba - szerencse alapon. Most napok óta röhögünk a pasikon. Komolyan, némelyik hihetetlen. Van, aki olyan szinten van elszállva magától, hogy csak és kizárólag tökéletes nővel hajlandó szóba állni, de amikor képet kér tőle az ember, akkor hirtelen visszakozik. Lehet, hogy ő nem olyan tökéletes? Van, aki egy fél arckép alapján kijelenti, hogy "kívánlak". Hát ja, végül is lyuk - lyuk, mindegy, milyen a hozzá tartozó test, nem?

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy normális férfiak is előfordulnak, vannak, akik nagyon intelligensen közelítenek az emberhez. Volt néhány olyan házas ember, akik a barátnőmet megkörnyékezték, ő mindenkinek visszaírta, hogy ne haragudj, de házas emberrel nem kezdek. A válasz minden esetben nagyon udvarias és kedves volt, megköszönték a válaszát, és normális hangnemben elköszöntek.

Olyan is akadt, aki mindkettőnknek csapta a szelet, pedig egyáltalán nem hasonlítunk egymásra, sem külsőleg, sem belsőleg. Elég hamar sikerült is mindkettőnknek "megszabadulni" tőle. Összességében eddig még sok sikert nem könyvelhetek el, érdeklődők vannak, de van egy olyan érzésem, hogy nem ott fogom megtalálni az igazit. Persze semmi sem kizárt :). Addig is jól szórakozom.

Az utóbbi időben elég óvatos vagyok, nagyon figyelek minden jelre, ami arra mutat, hogy valaki vetít vagy több vasat tart a tűzben, vagy bármi hasonló huncutságot követ el. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenre azonnal ugrok, mert úgy gondolom, nem szabad senkit azért büntetni, amit más követett el, és ő talán nem, de tényleg figyelek és a megbotlás után általában csak egy újabb esélyt adok az illetőnek.

Egy nagyon jóképű és alapjában véve szimpatikus pasi próbálta csapni nekem a szelet, persze egyelőre csak neten keresztül, e-mailen és chaten, illetve nagy ritkán telefonon. Volt egy-két dolog, ami nem annyira tetszett benne, de úgy gondoltam, adok egy esélyt, hátha igazat mond és hátha jó fej az életben, előbb-utóbb kiderül. Néhány napja küldött egy hosszú szerelmes levelet, ami nagyon szépen volt megírva, és ettől persze gyanús is volt a dolog, de túlléptem rajta, nem foglalkoztam vele nagyon. Ma reggel újra megkaptam tőle ugyanazt a levelet. Rögtön írtam is neki, hogy ezt már egyszer elküldted, vajon hány nőnek még rajtam kívül (mert hiszen ha kétszer küldi, az azt jelenti, elfelejtette, hogy már küldte, ergó valószínűleg többször is küldi naponta). Letagadta, hogy korábban küldte volna, azt állította, ma reggel írta. Szembesítettem vele, hogy korábban már küldte (továbbítottam neki korábbi levelét), ennek ellenére tagadott. Akkor úgy gondoltam, kicsit kutakodom, mert ez nagyon nem az ő stílusa. Gyanúm beigazolódott, a levelet a netről szedte, öt különbözőből ollózta össze. Elküldtem neki a linkeket, és kértem, hogy felejtsen el, ne nézzen hülyének, keressen más balekot, de azért ezt lehetőleg más nőkkel ne tegye meg. Ezek után még mindig tagadott. Annyira szánalmas, nem?

Szilveszter éjjel elküldtem néhány e-mailt és üzenetet, "elbocsátó szép üzenet" formában. Sajnos nem igazán volt érthető a címzettek számára, mit akarok, illetve nem akarok, ezért aztán volt, akit töröltem a messengerből, sőt ignoráltam is, mert már rettenetesen zavar, hogy nem hagy békén. 

Úgy döntöttem, 2014 az én évem. Eddig még nem panaszkodom :), elég jól alakultak az első napok. Volt munka, család, beszélgetés a főnökkel, telefonhívás kiegészítő munka-ügyben, megszervezett randi hétvégére, szóval jól alakulnak a dolgok. Az egész rend rakást nagyon tudatosan eldöntöttem, a barátnőm segítségével végig is fogom csinálni. Nagyon rám fér. 

Tudtam, hogy addig jó nekem, amíg nem tudok az exről semmit. Tegnap este 11 után jött tőle egy elég csúnya stílusú e-mail, amitől ideges lettem és alig tudtam aludni. Természetesen nem reagáltam a levelére, de azért zavart a dolog.

Aztán ma jött egy üzleti témájú töknormális hangvételű levél, amire egy rövid mondatban reagáltam. A válaszomat megint csak normális hangnemben köszönte meg. Bár tudnám, miért kell néha megbolondulnia? Azt egyértelműen eldöntöttem, hogy csak és kizárólag üzleti levelekre válaszolok, csak és kizárólag a feltétlenül szükséges hosszúságú levélben. Remélem, nagyon kevés ilyenre lesz szükség és hamarosan akár el is felejthetem, hogy az életem része volt egy rövid ideig. 

Ma felhívott K., hogy boldog karácsonyt kívánjon :). Jól esett a hívása. Kérdezte, mi újság, elmondtam neki, mi a helyzet. Azt mondta, az ünnepek után majd hív. Kíváncsian várom.