Beismerte, hogy hazudott. Kért, hogy bocsássak meg. Azt mondja, az apja tényleg meghalt. Megmondta a nevét (vagy az igazit, vagy egy újabb hamisat), küldött egy képet, és azt mondta, láthatom webcamerán. Kiszedtem belőle a másik pasi nevét, akinek a képeit küldte eddig, azt mondta róla, nős és három gyereke van. Megkerestem a facebookon, egyedülálló és egy gyereke van. Ezek után még higgyek neki? Nem fogok. Kért, hogy ne mondjam el a pasinak, hogy mit tett, mert az apja barátja. Na ezt sem hiszem. És persze írtam egy üzenetet, hogy tudjon róla, valaki visszaélt a képeivel, jobb lenne, ha nem tenné őket nyilvánossá. 

Azt hajtogatja, hogy ő megszeretett engem és nem akar elveszíteni. És folyamatosan azt kéri, bocsássak meg és higgyek neki. Nem tudok bízni benne. 

Úgy tűnik, eljutottunk a másik történet végéhez is, bár lehet, hogy lesz még egy-két kör, de a lényeget már el tudom mesélni.

Tehát adott egy angol úriember, aki özvegy (természetesen), van egy gyereke (természetesen) és nagyon tetszem neki (természetesen). Elkezdtünk ismerkedni, küldött képeket, nagyon helyesek mindketten, és még webcamerája is van, de hiába kapcsolja be, valami nem stimmel, ő lát engem, én nem látom őt. (Nahát, pedig múlt héten még működött... nem is értem.)
Apuci Afrikában él (fehér ember létére), öreg, beteg, ő az egyetlen gyermek. Apuci persze nagyon gazdag. Egyszercsak jön a telefon apucitól, majd az ügyvédjétől, végül az orvosától is, hogy elég komoly a baj, menni kéne Afrikába. El is megy, majd onnan jelentkezik, beszélgetünk tovább. Kérem, hogy küldjön közös képet apucival (ekkor már gyanús dolgokat fedeztem fel), megígéri, hogy másnap megy a kórházba és készít. Másnap reggel (sose hinnétek el) meghalt apuci. Most mi lesz? Természetesen semmi gond, apucit nemsokára eltemetik, pici fia hozzájut az örökséghez, és jön engem meglátogatni. Ekkor már nem hittem neki, de vártam, hogy mi jön ki ebből az egészből, tovább játszottam.

Találkozó a családdal, akik ragaszkodnak a hagyományokhoz (mit nekik jog...), gazdag apucinak gazdag temetés jár. Pici fia addig nem kapja meg az örökséget, amíg apucit el nem temetik. A temetés felér egy nagyobb lagzival, 80.000 dollárba kerül (??? mi került 19 millió Ft-ba egy temetésen?). Neki van 40.000 dollárja, a többit elő kell teremteni. A számlához nem fér hozzá, a család nem ad kölcsön. (???) Mielőtt eljutottunk volna az ominózus kérésig, előre vetítettem a sanyarú jövőt: milyen kár, hogy nem tudok neki segíteni, mivel nekem nincs semmi pénzem. Erre besértődik, hogy nem is akarok segíteni. Egy kicsit lelassultak így az események, mert persze nem mert kérni, játszottuk tovább a nagy szerelmet. Igaz, megvádoltam vele, hogy csak a pénzre hajt, és nem is az van a képek mögött, akinek mondja magát. Újabb képeket küldött. Mondtam, menjen internet kávézóba, hogy láthassam webcamerán. Nem talált nyitva kávézót (nahát). Kértem, küldjön egy képet egy helyi friss lappal a kezében. Azóta is várom. Persze sértődötten mondogatja, hogy ő őszinte, és miért nem hiszek neki. Elküldött egy újabb képet, amin felfedeztem, hogy ugyanazon a teraszon készült, mint egy másik kép két héttel ezelőtt még Angliában. Ezt el is mondtam neki, a válasz: apucinak ugyanolyan terasza van a házán, mint neki. Aha, én meg hülye vagyok. Azt már nem is mondtam, hogy a pohár is ugyanolyan a kezében, ez még akár véletlen is lehet, de én már nem hiszek a véletlenekben.

Már épp kezdtem unni ezt az egész játékot, de csak meg akartam várni, mi sül ki belőle, miért játssza még mindig a hős szerelmest, amikor tudja, hogy nem kap pénzt. Hát ma reggel kibújt a szög a zsákból. Kiderült, hogy már csak 1000 dollár hiányzik a temetés költségeihez. Adjak neki kölcsön, 28-ig megadja, a temetés 1-jén lesz. (Ezt hogy? Arról volt szó, a temetés előtt nem fér hozzá a pénzhez. De erre már nem is reagáltam.) Mondtam, hogy nekem nincs 1000 dollárom. Nem érti. Újra mondom, ez majdnem a havi fizetésem, miből lenne felesleg? De ő visszaadja. De nem érted, hogy nincs? Erre a hónapra már csak 200 dollárom van, hogy etessem a gyerekeimet. Még mindig nem érti. Aztán támad, hogy miért bánok így vele. Ő tudja, hogy jó ember vagyok. Erre megírtam neki, hogy igen, jó ember vagyok és eszem is van, és felelősséggel tartozom a gyerekeimért. Miért mondom ezt? Ő utálja, ha így beszélek. Majd ő bebizonyítja, hogy nincs igazam, és nem minden férfi egyforma. Mondtam, hogy tudom. Most itt tartunk. Azt hiszem, nem fog újra írni. Nem vagyok benne biztos, mert lehet, hogy még majd bepróbálkozik, hátha mégis összejön a dolog, de szerintem válaszolni sem fogok neki. Nincs miről beszélnünk.

Kedves Univerzum! Elég volt a csalókból. Most már csak normális pasikat küldj, légy szíves. Köszi!

Megint összefutottam egy érdekes fazonnal. Gondoltam, már az elején tisztázom, hogy nem szeretnék belemenni egy olyan kapcsolatba, aminek a vége az lesz, hogy át akarnak verni. Erre elkezdett gyanúsítgatni, hogy én vagyok a csaló, és csak akkor hisz nekem, ha küldök neki egy képet, amin meztelenül (!!!!) vagyok, és a kezemben az országom egyik pénze, hogy lássa, tényleg az vagyok, akinek mondom magam. Erre persze elküldtem melegebb éghajlatra (mondjuk az nehéz volt, mert Dél-Afrikánál délebbre nem nagyon küldhetem), hogy mégis mit képzel. Erre azt mondta, hogy ezek szerint csaló vagyok. 

Még megírtam neki a véleményemet, aztán elhajtottam. Vagy perverz, vagy hülye, vagy ő a csaló, és ezzel akarta védeni magát. Tudta, hogy úgysem teszem meg, és így ő sem bukik le. Így tudott kihátrálni lebukás előtt. Hihetetlen milyen emberek vannak. 

Klasszikus csalás célpontja lettem. Nem mondom, hogy áldozata, mert ahhoz túlságosan észnél vagyok, és már egy ideje gyanús dolgok sorozatát fedeztem fel, és szépen összeraktam a képet, előre tudtam, mi lesz a következő lépés, meg sem lepődtem a mai levélen. De leírom az egészet sorjában. 

Vagy fél éve kezdődött, kedves udvarló levelekkel. Amerikai fehér férfi, mérnök ember, egy gyerekkel, özvegy. Elkezdtünk levelezni, kicsit szkeptikus voltam, de adtam egy esélyt neki és magamnak is. Voltak kisebb hullámvölgyek, de annyira kitartó volt, hogy mindig ment tovább a dolog. Néhány hónapja Afrikában vállalt munkát, kb. fél éves projekt azt mondta, ha ott végez, jön hozzám és milyen boldogok leszünk együtt. "Hiszem ha látom", de hagytam, hadd lelkesedjen, ki tudja, akár még igaz is lehet. Karácsony környékén beszélt egy támadásról, ami a szállodájában érte, és ami után pár napot kórházban töltött, kirabolták. Nem kért semmit, sőt, azt mondta, elküldi nekem a csekket, amit a megbízójától kap. Nem akartam, nem is küldte. Múlt héten lebukott az internetről szedett szerelmes levelekkel, jó pár napig nem szóltam hozzá, aztán váltottunk pár szót. Úgy tűnik, gyorsítani akart a dolgon, nem akarta kockáztatni, hogy újra kiakadok rá. Ma megírta, hogy végzett a projekttel, megkapta a pénzét, két héten belül jön hozzám. De a pénzét nem akarja ő szállítani, mert nem akar rablás áldozatává válni újra. Ezért úgy döntött, elküldi nekem a 750.000 dollárt (!) egy ENSZ diplomatával, olyan csomagban, amiről nem látszik, mi van benne, a diplomata sem fogja tudni. Megadta a nevét, e-mail címét (hotmailes cím!), hogy küldjek egy e-mailt az adataimmal (pontos lakáscím, oda hozzák a csomagot), fényképpel. 

Visszaírtam neki, hogy jó próbálkozás, de ne nézzen hülyének, felejtsen el. Azóta semmi reakció. Nem tudom, mit akart ezzel, kiraboltatni, vagy kábszert küldeni a csomagban, vagy esetleg rám fogni, hogy megloptam. Fogalmam sincs, és nem is fogom megtudni soha. 

Folyamatban van egy másik dolog, ami még nem biztos, hogy csalás, de egyre inkább úgy érzem az. Ha az is lezárul (most már kivárom, mi lesz a vége, nem buktatom le időnek előtte), azt is elmesélem. 

Hihetetlen, milyen trükköket alkalmaznak egyesek és belegondolva, simán hihetők a dolgok, ha megfelelő személyt találnak célpontként. Azaz 40 körüli magányos nőt, aki befolyásolható és nagyon szeretne szeretve lenni. Simán elhiszi a dolgokat, hiszen gyönyörű szerelmes leveleket írnak és boldog életet ígérnek (nagy házat, közös gyereket). Fényképet persze küldenek, de a webcamera valahogy sosem működik. Létezik, és úgy tűnik, használni is akarja, de sosem megy. Ki tudja, kinek a fényképeivel próbálkozik.