Néhány randi után kiderült, hogy nem működik a kémia. Megbeszéltük, hogy nem folytatjuk. Egy hét múlva újra beszéltünk, hogy talán mégis meg kellene próbálni, de egy nap után kiderült, hogy nagyon féltékeny. Nem beszéltünk több mint egy hónapig. Ma újra jelentkezett, beszélni akar velem. Kérdeztem, mi az oka? Azt mondta, tisztáznunk kell valamit. Az a problémája, hogy én más férfiakkal is kapcsolatban vagyok. Mondtam, hogy igen, ők a barátaim, és senkinek a kedvéért nem fogok az életemen ekkorát változtatni, ha nem bízik bennem, ha nem hiszi el, hogy hűséges vagyok hozzá, ha szeretem, akkor nem tudok vele együtt lenni. Azt mondja, ez nem féltékenység, ez arról szól, hogy elfogadom-e őt. Megkérdeztem, hogy azt akarja-e, hogy teljesen megváltoztassam az életemet miatta? Azt mondta, nem. De inkább személyesen beszéljünk. Oké, jövő héten megoldjuk. 

Nem tudom, mit vár tőlem, de tartok tőle, hogy nem tudom neki megadni.

Egy nagyon jó beszélgetésem volt tegnap este. A srác néhány rövid üzenetváltás után megadta a skype azonosítóját, így rövid időn belül már webcamerával és mikrofonnal tudtunk beszélgetni. Érdeklődő, nyitott ember, aki még csak véletlenül sem a szokásos szöveggel kezdte. Egyértelmű volt, hogy azért akar beszélgetni, mert egyrészt kíváncsi az emberekre és más kultúrákra, másrészt pedig gyakorolni akarja az angolt. Amit amúgy nagyon jól beszél, úgyhogy én is tudok fejlődni, ha sokat beszélgetünk. Több mint egy órán át beszélgettünk különböző témákról, sokat nevettünk, igazán jól éreztem magam. Ha minden jól megy, ma folytatjuk. 

Szépen, csendesen zajlik az élet. Van alakuló kapcsolat, de nem tudom még, mi lesz belőle. Lehet nagyon jó is akár. Sokat dolgozom, sokat vagyok a gyerekekkel, intézem a válást. Nem tudok beszámolni semmi izgalmasról. De most jó így. 

Az a fekete pasi, aki fehérnek adta ki magát és a pénzemre hajtott, április óta rendszeresen írogat. Nem nagyon reagálok az üzeneteire, ezért aztán állandóan azt kérdezi, mit követett el ellenem, hogy így bánok vele. Én meg csak nézek, hogy ezt most tényleg komolyan kérdezi? Egy ideig még türelmes voltam és megpróbáltam megmagyarázni neki, de ez a türelem már elfogyott. A napokban az egyik alkalmazásban letiltottam a számát. Erre tegnap a másikon jelentkezett a szokásos kérdésével. Írtam neki, hogy hagyjon békén, azt is el akarom felejteni, hogy ismerem. Ne okozzon nekem problémákat. Kérdezi, mivel okoz ő problémát? Mondtam, hogy barátom van, ne kavarjon be. Erre ő: de én akarok lenni a barátod. Ezt már elszúrtad. De a barátod biztos nem szeret én meg szeretlek. Hát engem tuti nem. Azt mondja, majd meglátogat. De én nem fogok veled találkozni. Megtalállak, tudom, hol dolgozol. Ez kizárt, honnan tudnád? És akkor itt végleg meguntam, közöltem vele, hogy most blokkolom a számát, és meg is tettem. Elegem van belőle. Még azt kérdezi, mit követett el ellenem. Áááá semmit, csak hetekig hazudott és játszott velem. És pénzt akart kicsalni. Szerintem ez a viselkedés simán megérdemli, hogy úgy bánjak vele, ahogy. Még túl kedves és türelmes is voltam. Minden "selejtet" ki kell takarítanom az életemből. Végre elindultam valami jó felé, tartani kéne most már ezt az irányt. 

Nos, elmondhatjuk, hogy ez a nyár sokkal kevésbé volt eseménydús, mint az előző. De nem hiszem, hogy ez baj. Tavaly kaptam egy csomó szart a nyakamba, annyit, hogy kitartott belőle egész ősszel is. Akkor már inkább legyen kicsit unalmasabb, de kevésbé rossz. 

Nyár eleje óta tartó (kényszerű? vagy választott?) cölibátusomnak most hétvégén vége szakadt (remélem, nem csak átmenetileg), és nem is akárhogy. Minden téren elégedett lehetek. 

Kicsit nyaraltam is így augusztus vége felé, az is nagyon rám fért már. Ja, és a változatosság kedvéért megint megkérték a kezemet. Kár, hogy mindig olyan embernek jut eszébe, akihez akkor sem mennék hozzá, ha ő lenne az egyetlen férfi a földön. Egyébként is, nem akarok még egyszer férjhez menni. Miért is akarnék? 

Élek, jól vagyok, csak épp nincs miről mesélnem. Sokat dolgozom, elég sokat vagyok egyedül, de élvezem, mert végre van időm olvasni, a tévét sem kapcsolom be napokig, és a számítógépet sem sűrűn használom esténként. Ha lesz miről írni, jelentkezem. 

Furcsa volt, hogy két napig nem kellett senkihez szólni, ha épp nem akartam (oké, "jó napot kívánok" meg "köszönöm szépen" volt, más nem nagyon). Senkihez nem kellett alkalmazkodnom, azt csináltam, amit akartam, akkor, amikor akartam. Sokat olvastam, sokat sétáltam, fürödtem, szaunáztam. Jókat ettem, gyönyörködtem a körülöttem lévő szép dolgokat. Nagyokat aludtam. Jó volt. Sajnos rövid volt. De megérte :). 

Persze van, amelyiket egyáltalán nem kell komolyan venni, mivel viccből hangzott el, de azért időnként emlegetem, mert elég vicces volt, és utóbb kiderült, a "kérő" nem messze lakik :). 

Van olyan is, ami teljesen komolyan hangzott el, Viszont az illető (aki egyébként nekem is nagyon szimpatikus, és elgondolkodtam rajta, hogy működhetne-e ez a kapcsolat) nagyon reálisan látja a helyzetünket, és tudja, hogy igazából nem működhet. Több oka is van, amiért nem, ezek egyike a távolság, de ez talán a legkisebb gond. A rajongása persze jól esik, és ha nem lenne a távolság, azt hiszem, minden követ megmozgatnék azért, hogy megpróbálhassuk együtt. Így csak hagyom az eseményeket megtörténni, és igyekszem nem beleszeretni. Nem akarom most bonyolítani az életemet, leginkább pihenésre vágyom, és sok-sok egyedüllétre. Ezt ő is tudja, és tiszteletben tartja az igényeimet. Én pedig maximálisan értékelem a hozzáállását. Úgyhogy ez a kapcsolat most szépen fejlődik, és úgy érzem, a világ legjobb barátságává alakulhat (ha már a szerelem nem reális elvárás, hozzuk ki belőle a legjobbat). 

Egy hétig egyedül vagyok itthon. És még csak eszembe sem jut pasizni. Sőt, a megbeszélt randit is lemondtam a hétvégén.