Nos, elmondhatjuk, hogy ez a nyár sokkal kevésbé volt eseménydús, mint az előző. De nem hiszem, hogy ez baj. Tavaly kaptam egy csomó szart a nyakamba, annyit, hogy kitartott belőle egész ősszel is. Akkor már inkább legyen kicsit unalmasabb, de kevésbé rossz. 

Nyár eleje óta tartó (kényszerű? vagy választott?) cölibátusomnak most hétvégén vége szakadt (remélem, nem csak átmenetileg), és nem is akárhogy. Minden téren elégedett lehetek. 

Kicsit nyaraltam is így augusztus vége felé, az is nagyon rám fért már. Ja, és a változatosság kedvéért megint megkérték a kezemet. Kár, hogy mindig olyan embernek jut eszébe, akihez akkor sem mennék hozzá, ha ő lenne az egyetlen férfi a földön. Egyébként is, nem akarok még egyszer férjhez menni. Miért is akarnék?