Furcsa volt, hogy két napig nem kellett senkihez szólni, ha épp nem akartam (oké, "jó napot kívánok" meg "köszönöm szépen" volt, más nem nagyon). Senkihez nem kellett alkalmazkodnom, azt csináltam, amit akartam, akkor, amikor akartam. Sokat olvastam, sokat sétáltam, fürödtem, szaunáztam. Jókat ettem, gyönyörködtem a körülöttem lévő szép dolgokat. Nagyokat aludtam. Jó volt. Sajnos rövid volt. De megérte :).
Szótlanul
2014.07.15. 19:32A bejegyzés trackback címe:
https://azentitkaim.blog.hu/api/trackback/id/tr726511575
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.