Megkérdezték már páran tőlem mostanában, hogy jól érzem-e magam, majd amikor azt felelem, igen, jön a következő kérdés: nem lenne jó tartozni valakihez? Elgondolkodtam rajta, és rájöttem, hogy most tényleg jó így. Jó, hogy nem tartozom beszámolóval senkinek a napom minden percéről. Felhőtlenül együtt tölthetem az időt a gyerekeimmel, nem kell egy majdnem idegent kerülgetni, aki nem igazán tud mit kezdeni a dologgal. Jó, hogy beülhetek egy kávéra bárkivel, akár nővel, akár férfivel, és senki nem kezd el gyanakodni, féltékenykedni. Az apás napokon akkor jövök haza, amikor akarok, és senki nem kérdezi meg, merre jártam. Szóval akármennyire is jó időnként tartozni valakihez, és jó együtt aludni valakivel, most nekem így jó. Biztosan eljön majd az idő, amikor majd mást akarok, de most ez a teljes szabadság nagyon megfelel nekem. 

Ráadásul az anyagi helyzetem is javult kissé az elmúlt időszakban, és az is nagyon jól esik, hogy ha épp megtetszik egy pár cipő (ami velem nagyon ritkán fordul elő), megvehetem. Ha megtetszik egy pár fülbevaló vagy egy nyaklánc, megvehetem. Ha a gyerekek kérnek valami jópofa dolgot vásárlás közben, megvehetem nekik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ész nélkül költöm a pénzt, mert erről szó sincs, de nem kell mindig mindenre nemet mondanom, és nem kell a következő fizetést tűkön ülve várni, mert még hónap végén is van pénz a számlámon. Valószínűleg ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem hiányzik egy férfi mellőlem, mivel nem vagyok rászorulva arra, hogy legyen mellettem valaki, aki "eltart", vagy legalábbis besegít. 

Tetszik nekem ez az élet :).