Nem tudom, milyen korábbi tapasztalatai vannak a kedvesemnek, de úgy érzem, nem túl jók. Azt elmesélte, hogy az előző barátnője mindenáron feleségül akart hozzá menni, és odáig elment, hogy titokban kivetette a spirált, hogy teherbe essen. Persze erről az érintett férfinak egyetlen szót sem szólt. Szerintem ez undorító viselkedés, soha nem lennék rá képes. Már csak azért sem, mert mégis mi értelme van? A pasi nem fog azért szeretni, mert magamhoz láncolom egy gyerekkel. Akkor meg minek?

A lényeg, hogy úgy tűnik, eddig olyan nőkkel volt dolga, akik

- inkább színlelték az orgazmust, de nem beszéltek róla, ha valami nem esett jól nekik (én beszélek, elmondom, hogy szeretném, és nahát... működik a dolog)

- pénzes férjet kerestek maguknak (kösz, elég volt egyszer férjhez menni, nem akarok többször)

- rátelepedtek és hisztiztek, ha nem ért rá.

Ez utóbbit abból gondolom, hogy ha lemond egy randit, vagy csak közli, hogy ma este nem ér rá, mindig melléteszi: "ne légy mérges". Nem vagyok. Miből gondolja, hogy az vagyok? Persze, szomorú vagyok, ha nem tudunk találkozni, de még soha nem tettem emiatt szemrehányást, tehát fogalmam sincs, miből következtet arra, hogy én mérges vagyok. Meg is mondtam neki, hogy nem fogok hisztizni és kikényszeríteni egyetlen találkozást sem, megértem, ha nem ér rá. Csak szóljon időben. És azért az engedtessen már meg nekem, hogy szomorú legyek emiatt :).